Tehát az általános iskola 5-8-ig évfolyamában csak álmodozott a kapcsolatról, csókról, barátnőről. Lett volna lehetősége többször is meghódítani lányok szívét, mégis a félénksége és a közeg elnyomásának hatására legtöbbször észre sem vette, hogy mi zajlok körülötte. A vágyakozás, a próbálkozás maradt meg neki. Ebben az időszakban szerencsésnek volt mondható, mert rendszeresen találkozott lányokkal és sokkal jóban is volt.
A váltás a középiskolai évekre ezzel szemben teljes elszigetelődést jelentett, még a véletlenül összeérő szempárokra se sok esély volt egy főleg fiúk általválasztott szakközépiskola falain belül. Nehezebb volt a feladat, mint gondolta, de a szerencse és a leleményesség, valamint az elfogadottság sok erőt adott. Lettek barátai, lettek programjai és nem csak kényszerből voltak vele kedvesek az embereket.
Az egyik testvérosztályos rendezvényen magát is meglepve - természetesen az osztálytársakat is - elsőre megtalálta azt a lányt, akivel az első pillanattól valami forrt a levegőben. Nem lehetett azt mondani rá, hogy örökké fog tartani, de az az érzés örökké bevésődött emberünk lelkébe és emlékében, az első igazi csók és nem is akármilyen volt: vad, érzelmekkel teli, heves, eszet elvesztős. A csók és a tánc aznap este végig kitartott.
A szép esete emléke nem múlt el következő találkozó nélkül, amit újabb és újabb is követett, de végül a tapasztalatlanság a kapcsolat kezdetén a végét is jelentette, de mindenképpen emlékezetesen kapta meg az első lepattintását, amely nem fájt igazán, mert nem tudta még igazán azt sem felfogni, hogy mit kapott és mit vesztett el pár perc alatt.
Kép forrása: 1
Megjegyzések