Szeretnem a szerelmi tortenetemet megirni, el is kezdtem egy blogot. Most jottem ra, hogy filmbe illo az egesz. Szeretnem megosztani veletek..

Megszolitottak, mosolyogtam, ahogy ejtette az egyikuk a magyar szavakat. Igen, magyarul beszelt! Es erthetoen, tisztan, dallamosan! A ket fiu skandinav szarmazasu, csak nalunk tanultak egy ideig. Igy kezdtunk el beszelgetni... Aznap estere hivtak bulizni egyet, elhivtam az egyik baratnomet, feloltoztunk csinosan, ahogy azt illik egy randevu alkalmara.

Masnap is talalkoztunk, harmadnap is, es azutan is... Aztan hirtelenjeben ott tartottunk, hogy szolt, 2 nap mulva haza utazik, mert ott folytattja a sulit. Megkerdezte, hogy vele mennek e? Es en Vele utaztam eloszor Norvegiaba.
Dolgozott is az egyetem mellett, pedig nem szorult ra, minden fele tamogatasban volt resze: a csaladja felol, az allam felol... De o dolgozott. Sajnos nagyon keveset lattam ot abban az idoszakban, ez kb. 3 honap volt. Egyedul ereztem magam, amig o masutt volt. Nem mozdultam ki, nem csinaltam semmit, a konyveket mar kiolvastam.
Egyik este osszekaptunk, nem beszeltunk egymassal, o lent aludt a foldszinten, en meg csendben pakoltam a taskamba. Masnapra jegyet vettem a Budapestre indulo gepre, olyan osszegert, ami tobb volt egy havi atlag magyar keresetnel. Taxit hivtam ejjel, hogy idoben a repterre erjek, elotte megkerdeztem, mennyiert visz el, hogy ki tudom e fizetni.

Visszamentunk, sok minden tortent azota. Volt balesetem, vegig velem volt, es lassan 1 eve hazasok vagyunk. Norvegot tanulok egy helyi iskolaban es fotolaborans lettem. Ez a szerelem elso latasra, a lazas hevulet elmult, 5 es fel eve egyutt vagyunk, es megis szerelmesek vagyunk.
Megjegyzések