2015. május 31., vasárnap

A születésnapi csoda nem tart örökké

Mindenkivel előfordulhatott már, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt tervezte. Van, amikor pozitív és van, amikor negatív fordulat következik be. Ez a kapcsolat egy pozitív fordulattal indult és egy negatívval zárult - keretbe foglalva a történetet. Kicsit néha már közhelygyűjteménynek érzem magam.

A megismerkedést tekinthetjük sorsszerűnek vagy vakszerencsének. Szülinapozás, alapozás, önbizalom - és persze a nagy számok törvénye - elég nehéz lett volna olyat találni, akihez nem akartam vagy nem mentem oda. Pontosan nem emlékszem, hogy miért mentem oda, talán nem is fontos, ott voltam és nem volt mese, valami elindult.

Alkoholgőzösen és igények nélkül bemenni egy szórakozóhelyre sose jó ómen. Ha nem tiszta a fej, akkor nehezebb választani, nehezebb megtartani a távolságot és mindent azonnal akarunk. Ha ezekkel a hátráltató tényezőkkel nem vagyunk sikeresek, akkor meg jöhet a hiszti. 

Szerencsére találkoztam vele. Vele, aki: gyönyörű volt, nőies, szexi és vadítóan göndör hajú. Mondhatni a zsánerem. Nem sok kellett és már táncoltunk is (vagy nem látta vagy nem érdekelte, hogy előtte már a fél várost körbejártam egy táncpartner után), vadul és érzékien, amennyire az adott körülmények, lehetőséget biztosítottak. Mint később kiderült a lyuk a foltját - ő sem volt teljesen tudatában minden tettének, de ez pont egy ilyen este volt.

A közös este/éjszaka napkeltéig tartott és minden percét kihasználtuk. Gyors számcsere és randevú egyeztetés. Minden nagyon flottul ment, hála az est csajozó szövegének: ma van a születésnapom -pom -pom. Lehet, ha csak simán leszólítom, akkor tovább enged, szerencsére nem így lett.

A lány nem hitte, hogy felhívom, így meglepettsége ellenére sikerült leszervezni az első józan találkozót, amelyet fokozatosan több követett. Voltak közös programok a szabadban, plázában, moziban. Sétáltunk is, chilleztünk is, társaságban és kettesben is. Közös főzés és vacsoracsata is. Alakultak a dolgok megismertük egymást, egymás barátait. Mondjuk én az övéit kevésbé - ez lehetett volna gyanús is, de igazából nem érdekelt.

Aztán jöttek a ritkább találkozások, már nem úgy ölelt - tudtam mi az oka, mert egyszer elmondta, hogy az exe újra kapcsolt és vele akarja leélni az életet, minden összehordott: csillag azért nincs a budapesti égen. Eleinte még kitartott és az új kapcsolatra, azaz rám koncentrált. DE mivel ugyanott dolgoztak, ezért várható volt, hogy nem marad annyiban a dolog.

Nem éreztem, mert nem akartam talán. Valahogy nem kerültem annyira közel a lányhoz, hogy annyira mélyen érintsen a probléma. Ez kölcsönös is volt.

Nehezen lehet felejteni egy hosszabb kapcsolatot, főleg egy olyat, mint az övék volt. Sok közös élmény és egy olyan is volt, amit nem lehet semmisnek tekinteni. Megértettem - megbeszéltük, szépen váltunk el, de megfogadtam, hogy olyannal nem kezdek, aki már az elején kijelenti, hogy hosszú kapcsolat után most akar talpra állni.

Meg kell mondanom nem esett jól, mert szerintem egy átlagos kapcsolat szintet lehoztunk, azaz sokan örülnének annak, ha ennyire egy hullámhosszon lennének a párjukkal. Azt el kell ismernem, hogy állóvíz volt. Se előre -se hátra, majdnem unalomba fulladt, de ezt a kezdeti ismerkedős időszaknak és a téli időzítésnek tudtam be - nem nagyon volt mivel elütni az időt. A lezárás volt az, ami mindkettőnket új pályára állított. Az új évet együtt kezdtük, de pár héttel később már külön utakon jártunk.

Megtanultam, hogy ilyenkor időt kell hagyni a lányoknak, de ennek ellenére nem egyszer futottam bele ebbe a problémába, így lesz még folytatása ennek a témának.

Kép forrása: https://www.flickr.com/photos/gags9999/
Megjegyzés küldése