A csúnya lány

Majd negyven évvel ezelőtt napvilágot látott egy nem várt kislány, mit sem sejtve arról, hogy szüleinek felelőtlen, gondtalan életét mennyire megzavarta. Csak egy valaki tartotta őt Isten ajándékának, a nagymamája. Így aztán amikor a szülők elváltak, és mindketten elindultak megkeresni a boldogságot , ő elégedetten éldegélt a nagyanyai szeretet meleg burkától védetten. Érdeklődő, kíváncsi gyermek lett s egyre türelmetlenebbül várta, a napot amikor elsőször lépi át az iskola kapuját. Sejtelme sem volt róla, hogy fájdalmas, nehéz évek várnak rá, mert a gyermektársadalom kegyetlen tud lenni azokkal, akik „mások”. Ő pedig korántsem volt átlagos, sőt. Csúfolták bagolynak, négyszeműnek, nyúlnak, de a Csúnya Kislányt mindez nem igazán érdekelte, számára csak egy valaki volt fontos, csak az ő véleményére adott. Éveken át szerette mindenkinél jobban a barna kisfiút, úgy ahogy csak a szeretethiánnyal küszködő, sérült lelkek tudnak szeretni. 

Szerelem a múltból

A kellemes kora nyári délután, a belvárosi kávéházak teraszai szinte zsúfolásig megteltek. A mikrofonokból kiszűrődő halk zene, a kanalak vidám csörgése és a vendégek gondtalan fecsegése egy hamis harmóniában olvadt össze.  Közvetlenül az utca melletti asztalnál két divatosan öltözött, fiatal nő ült. Egy szőke és egy barna. Látszatra nagy egyetértésben, élénken csevegtek, de valójában nem egymásra figyeltek, nem egymás szavait hallgatták. Nem voltak igaz barátok, pedig azt hitték.  A másik csupán puszta kellék volt számukra, az idő kellemesebb eltöltéséhez.