2011. november 16., szerda

Érdekes kis történettel rukkolnék elő. Igaz történet, ez mind velem történt meg

Az egész iwiwen kezdődött. Egy srác bejelölt CsP-n és elkezdtünk levelezgetni, majd felvettük egymást Messengerre. 2011. Április 27-én kiraktam egy alkalmazást Fb-re, aminek a lényege az volt, amelyik srác először lájkolja az lesz férjemnek bejelölve. Írtam is ennek a srácnak, hogy mit raktam ki és hogy jó lenne, ha nem valami számomra nem kedvelt fiú lájkolná ezt be. Ezt vehetjük enyhe célzásnak is, mert már akkor kedveltem pedig alig beszéltünk pár órát. Egyszer csak azt látom belájkolta Ő. Be is raktuk ezt állapotunknak és mindenkivel elhitettük, hogy szeretjük egymást meg hasonlókat, ami akkor még nem volt igaz. Mindennap beszéltünk, szinte egész nap, egyszóval mindig, amikor csak tehettük. Nem nagyon gondoltunk arra, hogy lehet köztünk valami, a nagy távolság miatt sem. Hisz én Hajdú-Bihar megyében élek, ő pedig Somogy megyében. De egy idő után kezdtük úgy érezni, hogy nagyon megszerettük egymást. Emlékszem célozgatott mindig erre, de én csak arra vártam, hogy végre mikor vallja be, hogy szeret. Egy nap megtette. Május 16-ika volt, ezóta is vagyunk igazából kapcsolatban. Innentől már kameráztunk és mikrofonoztunk is. Megbeszéltük, hogy ha eljön a nyári szünet mindenképpen találkozni fogunk. Kicsit nehezen jött össze a találka, de sikerült. Először Július 14-én találkoztunk, eljött hozzám az anyukájával együtt. Amikor először megláttam elöntött az öröm és egyszerre a félelem. Ide jött hozzám és egy puszit nyomott a számra. Majd bemutatkoztam az anyukájának és ő pedig megismerkedett az én szüleimmel, Vele együtt. Anyukája a városkánkhoz közeli városba ment egy rokonukhoz az én barátom pedig hozzánk. Megbeszéltük, hogy négy napot lesz itt nálunk, utána én meg utazok velük vissza. Ez a négy nap a lehető legcsodálatosabban telt. Megismerkedett a barátaimmal, akiknek már Ő elsőre nagyon szimpatikus volt, szóval minden a legjobban alakult. Ezután vissza mentem velük. Összebújva vonatoztunk Somogy megyébe. Elég hosszú volt az út, de örültem, mert vele lehettem és érezhettem végre a közelségét. Öt órahosszás út után megérkeztünk a végállomáshoz, ahol a nővére és a barátja várt minket. Bemutatkoztam nekik is, üdvözöltük egymást. Elindultunk az otthonuk felé autóval, mindvégig fogtuk egymás kezét. Miután megérkeztünk lepakoltam kicsit szusszantunk, majd anyukája kitalálta, hogy mennyünk el szórakozni egyet, el is mentünk itt jobban megismerhettem a másik nővérét is és annak a barátját is, nagyon jó nap volt az első napom ott. Annyira jól éreztem magam. Tíz napot voltam náluk, sok mindent csináltunk; a Balatonon is voltunk csak sajnos nem volt annyira jó idő, de nem is az volt a lényeg. Megismertem az Ő haverjait is, mindenki nagyon aranyos volt velem. Mindenkit megszerettem ott, most is hiányzik mindenki rettentően, de a legjobban egy bizonyos ember, a barátom. Miután eltelt a tíz nap, egy hét elteltével Ő jött el hozzám 9 napra. Nagyon kevés idő telt el a találkozás között, de az az egy hét egy teljes évszázadnak tűnt. Nagyon örültünk, hogy újra láthattuk egymást. Kilenc nap után hazament. Még nem kezdődött el az iskola, de már nem volt sok hátra a szünetből, ezért nagy nehezen rávettem anyukámékat, hogy még a nyárban utoljára hadd mehessek el 4 napra. Hála istennek megengedték így az ő hazatérése után 2 nappal már indultam is hozzájuk. Most utaztam másodjára egyedül hozzájuk, kicsit unalmas volt, de izgatottá tett a gondolat, hogy már nem sokára ott is leszek és újra láthatom. Mikor újra ott voltam akadt köztünk egy kis vita, de mindent megbeszéltünk. Végül ebből a megbeszélt 4 napból egy hét lett, meg beszélte a barátom anyukája az enyémmel, hogy még hadd maradhassak. Miután az a plusz pár nap is eltelt, felszálltam a vonatra és ahogy integettem neki, egyre jobban elfogott annak a fájdalma, hogy most nagyon sokáig nem láthatom. Miután el indult a vonat kibuggyant egy könnyem, de próbáltam magam visszafogni, hisz tudtam, hogy nem örökre megyek el és még látni fogom. Ahogyan haza értem egyből géphez ültem, egyből beszéltünk is. Kicsit jobban éreztem magam. Nagyon szokatlan volt újra itthon, akárhányszor csak hazajöttem tőlük. Röviden ennyi lenne a történet. Mellékesen 2011. November 16-án leszünk fél évesek. Nagyon boldog vagyok vele és hála istennek nagyon jól megvagyunk. Úgy érzem soha nem akarom elveszíteni és tudom, hogy ő is így érzi.

GRATULÁLUNK NEKTEK!

2011. november 12., szombat

Szerelmes történetem

Volt egyszer egy lány Emili, aki kollégista volt 17 évesen megismerkedett látásból egy kollégiumtársával Mattel aki 2 ével fiatalabb nála akkor alig beszéltek Matt kiiratkozott a kollégiumból nem látták egymás annak ellenére, hogy egy útvonalon laknak. Aztán ismerkedésük után 2évre megint találkoztak és nekiálltak beszélgetni a buszon, amikor véletlenül egy busszal mentek hazafelé pár hét elteltével megint egy busszal mentek haza és akkor bemutatta az egyik haverját, Leót aki, épen egy társaságba volt Mattel. Emilinek nagyon tetszet Leó. Emili, amikor leszállt a buszról azon tűnődött, hogy tudná megszerezni magának Leot? Akkor elkérte Mattöl elérhetőségét. Találkoztak rá pár napra egy parkba egy hétig minden nap, találkoztak minden napra más és más programot találtak ki egymásnak romantikus filmbe illő pillanatokat, szereztek pl.: fagyizás, pizzázás, sétálás lakatlan helyen, erdőkbe, mezőkön, réten, városi séták stb. aztán elkezdtek néha-néha veszekedni aztán egyre sűrűbben, de a lány még mindig szereti Leót. Leó azt mondja ö is, szereti Emilit, de nagyon csúnyán viselkedet Emilivel, mert ha mérges, ideges volt a lányra akkor azt szokta mondani neki, hogy hadják a kapcsolatot és nem számit neki, ha szakítanak. A lány csak panaszkodott Mattnek, de egyszer Matt azt mondta Emilinek, hogy ne beszéljen a kapcsolatáról, mert neki fáj hallani, hogy a Emili csak szenved a kapcsolatba. Nem értette Emili, miért? Addig nem hagyta békén, amíg nem indokolta meg Matt. Matt elmondta, hogy szereti Emilit. Emili gondolkodni szeretett volna, mert nem tudta mit is tegyen, mert számára sem volt közömbös Matt, de Leot szerette nagyon. Emili időt kért Mattöl és Matt azt mondta válaszolta neki, hogy nem vár ö vagy Leó. Emili Leót választotta de, akkor matt mindig olyan busszal menthaza, hogy akaratlanul is összetalálkoztak a lánnyal és a lány mindig előre ült Matt, pedig a busz végébe. Emili nagyon el volt keseredve, mert szerette mind a két srácot nem tudott választani köztük. Úgy döntött nem folytatja ezt így tovább 2ö hónapig minden nap csak sírt Emili, mert nem tudott belenyugodni, hogy elveszette, akit nagyon szeret. Megint beszélt Mattel, hogy legalább, csak amíg nem tud dönteni, beszéljenek, mert így nem bírja Emili. Leónak ez nem tetszet, de a lány így nem sírt minden nap, amiről a párja Leó sohasem tudott. Emili elhatározta, hogy nem mondja el Leónak, de választani fog kettőjük közül. És az alapján fogja eldőlni melyik, szereti jobban, és melyik figyel rá jobban, ki veszi észre, ha bánatos, ki adja meg neki azt, amire szüksége van, ki az, aki úgy szereti, hogy nem öli meg közben a lány, azaz szabad útjára engedi, had szárnyaljon, és ha visszajön valakihez, akkor ö szerette volna nem, pedig az akaratosabbat.

Pár hónap múlva nagyon érdekesen alakultak a dolgok, mert Leó nagyon csúnyán viselkedet továbbra is Emilivel és Emili nem látta, rajta hogy szeretné. Ezért inkább ara gondolt nem szomorkodik, és nem alítja le érzéseit és szakítót Leóval. (ha talán változtat Leó nem így alakul, ha mondjuk odafigyelt, volna, mi esik rosszul Emilinek, lehet nem így történt, volna)

1 évvel később: Emili ki tudta mondani, hogy Mattet szereti igazából, mert Leóval való kapcsolata nem ment semmire így a szomorkodás helyet, elgondolkodót és belevágott Mattel egy kapcsolatba, ami már tart 2ö év és egyikőjük sem bánta meg a kitartást, mert az igaz szerelem győz!

Írta: Kiss Emilia