2011. november 16., szerda

Érdekes kis történettel rukkolnék elő. Igaz történet, ez mind velem történt meg

Az egész iwiwen kezdődött. Egy srác bejelölt CsP-n és elkezdtünk levelezgetni, majd felvettük egymást Messengerre. 2011. Április 27-én kiraktam egy alkalmazást Fb-re, aminek a lényege az volt, amelyik srác először lájkolja az lesz férjemnek bejelölve. Írtam is ennek a srácnak, hogy mit raktam ki és hogy jó lenne, ha nem valami számomra nem kedvelt fiú lájkolná ezt be. Ezt vehetjük enyhe célzásnak is, mert már akkor kedveltem pedig alig beszéltünk pár órát. Egyszer csak azt látom belájkolta Ő. Be is raktuk ezt állapotunknak és mindenkivel elhitettük, hogy szeretjük egymást meg hasonlókat, ami akkor még nem volt igaz. Mindennap beszéltünk, szinte egész nap, egyszóval mindig, amikor csak tehettük. Nem nagyon gondoltunk arra, hogy lehet köztünk valami, a nagy távolság miatt sem. Hisz én Hajdú-Bihar megyében élek, ő pedig Somogy megyében. De egy idő után kezdtük úgy érezni, hogy nagyon megszerettük egymást. Emlékszem célozgatott mindig erre, de én csak arra vártam, hogy végre mikor vallja be, hogy szeret. Egy nap megtette. Május 16-ika volt, ezóta is vagyunk igazából kapcsolatban. Innentől már kameráztunk és mikrofonoztunk is. Megbeszéltük, hogy ha eljön a nyári szünet mindenképpen találkozni fogunk. Kicsit nehezen jött össze a találka, de sikerült. Először Július 14-én találkoztunk, eljött hozzám az anyukájával együtt. Amikor először megláttam elöntött az öröm és egyszerre a félelem. Ide jött hozzám és egy puszit nyomott a számra. Majd bemutatkoztam az anyukájának és ő pedig megismerkedett az én szüleimmel, Vele együtt. Anyukája a városkánkhoz közeli városba ment egy rokonukhoz az én barátom pedig hozzánk. Megbeszéltük, hogy négy napot lesz itt nálunk, utána én meg utazok velük vissza. Ez a négy nap a lehető legcsodálatosabban telt. Megismerkedett a barátaimmal, akiknek már Ő elsőre nagyon szimpatikus volt, szóval minden a legjobban alakult. Ezután vissza mentem velük. Összebújva vonatoztunk Somogy megyébe. Elég hosszú volt az út, de örültem, mert vele lehettem és érezhettem végre a közelségét. Öt órahosszás út után megérkeztünk a végállomáshoz, ahol a nővére és a barátja várt minket. Bemutatkoztam nekik is, üdvözöltük egymást. Elindultunk az otthonuk felé autóval, mindvégig fogtuk egymás kezét. Miután megérkeztünk lepakoltam kicsit szusszantunk, majd anyukája kitalálta, hogy mennyünk el szórakozni egyet, el is mentünk itt jobban megismerhettem a másik nővérét is és annak a barátját is, nagyon jó nap volt az első napom ott. Annyira jól éreztem magam. Tíz napot voltam náluk, sok mindent csináltunk; a Balatonon is voltunk csak sajnos nem volt annyira jó idő, de nem is az volt a lényeg. Megismertem az Ő haverjait is, mindenki nagyon aranyos volt velem. Mindenkit megszerettem ott, most is hiányzik mindenki rettentően, de a legjobban egy bizonyos ember, a barátom. Miután eltelt a tíz nap, egy hét elteltével Ő jött el hozzám 9 napra. Nagyon kevés idő telt el a találkozás között, de az az egy hét egy teljes évszázadnak tűnt. Nagyon örültünk, hogy újra láthattuk egymást. Kilenc nap után hazament. Még nem kezdődött el az iskola, de már nem volt sok hátra a szünetből, ezért nagy nehezen rávettem anyukámékat, hogy még a nyárban utoljára hadd mehessek el 4 napra. Hála istennek megengedték így az ő hazatérése után 2 nappal már indultam is hozzájuk. Most utaztam másodjára egyedül hozzájuk, kicsit unalmas volt, de izgatottá tett a gondolat, hogy már nem sokára ott is leszek és újra láthatom. Mikor újra ott voltam akadt köztünk egy kis vita, de mindent megbeszéltünk. Végül ebből a megbeszélt 4 napból egy hét lett, meg beszélte a barátom anyukája az enyémmel, hogy még hadd maradhassak. Miután az a plusz pár nap is eltelt, felszálltam a vonatra és ahogy integettem neki, egyre jobban elfogott annak a fájdalma, hogy most nagyon sokáig nem láthatom. Miután el indult a vonat kibuggyant egy könnyem, de próbáltam magam visszafogni, hisz tudtam, hogy nem örökre megyek el és még látni fogom. Ahogyan haza értem egyből géphez ültem, egyből beszéltünk is. Kicsit jobban éreztem magam. Nagyon szokatlan volt újra itthon, akárhányszor csak hazajöttem tőlük. Röviden ennyi lenne a történet. Mellékesen 2011. November 16-án leszünk fél évesek. Nagyon boldog vagyok vele és hála istennek nagyon jól megvagyunk. Úgy érzem soha nem akarom elveszíteni és tudom, hogy ő is így érzi.

GRATULÁLUNK NEKTEK!

2011. november 12., szombat

Szerelmes történetem

Volt egyszer egy lány Emili, aki kollégista volt 17 évesen megismerkedett látásból egy kollégiumtársával Mattel aki 2 ével fiatalabb nála akkor alig beszéltek Matt kiiratkozott a kollégiumból nem látták egymás annak ellenére, hogy egy útvonalon laknak. Aztán ismerkedésük után 2évre megint találkoztak és nekiálltak beszélgetni a buszon, amikor véletlenül egy busszal mentek hazafelé pár hét elteltével megint egy busszal mentek haza és akkor bemutatta az egyik haverját, Leót aki, épen egy társaságba volt Mattel. Emilinek nagyon tetszet Leó. Emili, amikor leszállt a buszról azon tűnődött, hogy tudná megszerezni magának Leot? Akkor elkérte Mattöl elérhetőségét. Találkoztak rá pár napra egy parkba egy hétig minden nap, találkoztak minden napra más és más programot találtak ki egymásnak romantikus filmbe illő pillanatokat, szereztek pl.: fagyizás, pizzázás, sétálás lakatlan helyen, erdőkbe, mezőkön, réten, városi séták stb. aztán elkezdtek néha-néha veszekedni aztán egyre sűrűbben, de a lány még mindig szereti Leót. Leó azt mondja ö is, szereti Emilit, de nagyon csúnyán viselkedet Emilivel, mert ha mérges, ideges volt a lányra akkor azt szokta mondani neki, hogy hadják a kapcsolatot és nem számit neki, ha szakítanak. A lány csak panaszkodott Mattnek, de egyszer Matt azt mondta Emilinek, hogy ne beszéljen a kapcsolatáról, mert neki fáj hallani, hogy a Emili csak szenved a kapcsolatba. Nem értette Emili, miért? Addig nem hagyta békén, amíg nem indokolta meg Matt. Matt elmondta, hogy szereti Emilit. Emili gondolkodni szeretett volna, mert nem tudta mit is tegyen, mert számára sem volt közömbös Matt, de Leot szerette nagyon. Emili időt kért Mattöl és Matt azt mondta válaszolta neki, hogy nem vár ö vagy Leó. Emili Leót választotta de, akkor matt mindig olyan busszal menthaza, hogy akaratlanul is összetalálkoztak a lánnyal és a lány mindig előre ült Matt, pedig a busz végébe. Emili nagyon el volt keseredve, mert szerette mind a két srácot nem tudott választani köztük. Úgy döntött nem folytatja ezt így tovább 2ö hónapig minden nap csak sírt Emili, mert nem tudott belenyugodni, hogy elveszette, akit nagyon szeret. Megint beszélt Mattel, hogy legalább, csak amíg nem tud dönteni, beszéljenek, mert így nem bírja Emili. Leónak ez nem tetszet, de a lány így nem sírt minden nap, amiről a párja Leó sohasem tudott. Emili elhatározta, hogy nem mondja el Leónak, de választani fog kettőjük közül. És az alapján fogja eldőlni melyik, szereti jobban, és melyik figyel rá jobban, ki veszi észre, ha bánatos, ki adja meg neki azt, amire szüksége van, ki az, aki úgy szereti, hogy nem öli meg közben a lány, azaz szabad útjára engedi, had szárnyaljon, és ha visszajön valakihez, akkor ö szerette volna nem, pedig az akaratosabbat.

Pár hónap múlva nagyon érdekesen alakultak a dolgok, mert Leó nagyon csúnyán viselkedet továbbra is Emilivel és Emili nem látta, rajta hogy szeretné. Ezért inkább ara gondolt nem szomorkodik, és nem alítja le érzéseit és szakítót Leóval. (ha talán változtat Leó nem így alakul, ha mondjuk odafigyelt, volna, mi esik rosszul Emilinek, lehet nem így történt, volna)

1 évvel később: Emili ki tudta mondani, hogy Mattet szereti igazából, mert Leóval való kapcsolata nem ment semmire így a szomorkodás helyet, elgondolkodót és belevágott Mattel egy kapcsolatba, ami már tart 2ö év és egyikőjük sem bánta meg a kitartást, mert az igaz szerelem győz!

Írta: Kiss Emilia

2011. augusztus 6., szombat

Iratkozz fel hírlevelünkre!!!




Név*:
E-mail*:
Nem*:

Mit tartalmaz a hírlevelünk?
  • szerelmes verseket
  • szerelmes történeteket
  • szerelmes idézeteket
  • szerelmes sms-eket
  • szerlemes videókat
  • szerelmes képket
Persze ezt nem egy levélbe zsúfoljuk be. Hol az egyik, hol a másik kategóriából készítünk egy csomagot. Nem lesz ritka, hogy egy vegyes csomagot küldünk.

Észrevételeiteket várjuk az email címünkre: szerelemelsolatasra[kukac]gmail.com vagy a Facebook oldalunkra.

üdvözlettel:
Szerelmes Szívek 
szerkesztőség

2011. június 22., szerda

Szerelmes történet...

Volt egyszer egy lány Emili, aki kollégista volt 17 évesen megismerkedett látásból egy kollégiumtársával Mattel aki 2 ével fiatalabb nála akkor alig beszéltek Matt kiiratkozott a kollégiumból nem látták egymás annak ellenére, hogy egy útvonalon laknak. 

Aztán ismerkedésük után 2évre megint találkoztak és nekiálltak beszélgetni a buszon, amikor véletlenül egy busszal mentek hazafelé pár hét elteltével megint egy busszal mentek haza és akkor bemutatta az egyik haverját, Leót aki, épen egy társaságba volt Mattel. 

Emilinek nagyon tetszett Leó. Emili, amikor leszállt a buszról azon tűnődött, hogy tudná megszerezni magának Leot? Akkor elkérte Mattöl elérhetőségét. Találkoztak rá pár napra egy parkba egy hétig minden nap, találkoztak minden napra más és más programot találtak ki egymásnak romantikus filmbe illő pillanatokat, szereztek pl.: fagyizás, pizzázás, sétálás lakatlan helyen, erdőkbe, mezőkön, réten, városi séták stb. aztán elkezdtek néha-néha veszekedni aztán egyre sűrűbben, de a lány még mindig szereti Leót. 

Leó azt mondja ö is, szereti Emilit, de nagyon csúnyán viselkedett Emilivel, mert ha mérges, ideges volt a lányra akkor azt szokta mondani neki, hogy hadják a kapcsolatot és nem számit neki, ha szakítanak. A lány csak panaszkodott Mattnek, de egyszer Matt azt mondta Emilinek, hogy ne beszéljen a kapcsolatáról, mert neki fáj hallani, hogy a Emili csak szenved a kapcsolatba. Nem értette Emili, miért? 

Addig nem hagyta békén, amíg nem indokolta meg Matt. Matt elmondta, hogy szereti Emilit. Emili gondolkodni szeretett volna, mert nem tudta mit is tegyen, mert számára sem volt közömbös Matt, de Leot szerette nagyon. Emili időt kért Mattöl és Matt azt mondta válaszolta neki, hogy nem vár ö vagy Leó. Emili Leót választotta de, akkor Matt mindig olyan busszal menthaza, hogy akaratlanul is összetalálkoztak a lánnyal és a lány mindig előre ült Matt, pedig a busz végébe. 

Emili nagyon el volt keseredve, mert szerette mind a két srácot nem tudott választani köztük. Úgy döntött nem folytatja ezt így tovább 2 hónapig minden nap csak sírt Emili, mert nem tudott belenyugodni, hogy elveszette, akit nagyon szeret. 

Megint beszélt Mattel, hogy legalább, csak amíg nem tud dönteni, beszéljenek, mert így nem bírja Emili. Leónak ez nem tetszet, de a lány így nem sírt minden nap, amiről a párja Leó sohasem tudott. Emili elhatározta, hogy nem mondja el Leónak, de választani fog kettőjük közül. És az alapján fogja eldőlni melyik, szereti jobban, és melyik figyel rá jobban, ki veszi észre, ha bánatos, ki adja meg neki azt, amire szüksége van, ki az, aki úgy szereti, hogy nem öli meg közben a lány, azaz szabad útjára engedi, had szárnyaljon, és ha visszajön valakihez, akkor ö szerette volna nem, pedig az akaratosabbat.

Pár hónap múlva nagyon érdekesen alakultak a dolgok, mert Leó nagyon csúnyán viselkedet továbbra is Emilivel és Emili nem látta, rajta hogy szeretné. Ezért inkább ara gondolt nem szomorkodik, és nem alítja le érzéseit és szakítót Leóval. (ha talán változtat Leó nem így alakul, ha mondjuk odafigyelt, volna, mi esik rosszul Emilinek, lehet nem így történt, volna)

1 évvel később:
Emili ki tudta mondani, hogy Mattet szereti igazából, mert Leóval való kapcsolata nem ment semmire így a szomorkodás helyet, elgondolkodott és belevágott Mattel egy kapcsolatba, ami már tart 2 éve és egyikőjük sem bánta meg a kitartást, mert az igaz szerelem győz!

2011. március 20., vasárnap

Szerelmesszívek párkeresés a Facebook oldalon

Szerelmes szívek | Párkereső , párkeresés

Tudnivalók a játékról!


A Szerelmesszívek közösség szeretne segítséget nyújtani Nektek a társkeresésben! Egy egyszerű jelölésrendszert vezetünk be annak érdekében, hogy játékos formában tudjátok kifejezni a gondolataitokat egymásról, ezzel segítve az ismerkedést :)

Az üzenőfalunkon az általatok posztolt idézetekhez, gondolatokhoz hozzászólásban lehet fűzni a következő játékos szimbólumokat, amelyek jelentéssel rendelkeznek:

  • Szívesen megismerném:
  • Szimpatikus:
  • Barátkoznék vele:
  • Meghívnám egy pohár tejre:
  • Szépsége elkápráztat:

Reméljük, hogy segítünk Nektek egymás megismerésében és esetleges közelebbi kapcsolatok kialakításában!

Jó ismerkedést midenkinek ;)

Szerelmesszívek szerkesztők

2011. február 2., szerda

Szerelmes történet: A döntés!

22.
A döntés!

Az esti buli már nem csak tudat, ott ültünk Kicsibe, és bár jó kedvem volt, forrt bennem a düh. Persze az a jóleső düh. Szar az, amikor félbehagyják a mondanivalót, ami téged felettébb érdekel. Hát velem ezt merészelte tenni a tag. Azt hittem megölöm. Csak úgy odadobta nekem, hogy kérdezzem Annát! Persze, hogy rohantam és kérdeztem. Anna azonban egy laza „kérdezd a Robit” mondattal visszairányított a Robihoz. Kezdtem úgy érezni, hogy egy ping-pong játszma kelős közepébe csöppentem és én vagyok a labda. És pattogtam ide-oda. Feladtam Ha ennyire nem képes, hogy elmondja, mit akar, akkor tartsa csak meg, de remélem, belepukkad mind a kettő. Az este szép lassan a végéhez közeledett, ám izgalmam egyre nőtt. Halvány emlékem volt arról, hogy tettek nekem egy ígéretet. Egy ígéretet azzal a 4 hónapos őrülettel kapcsolatban. Mégpedig valami olyasmit, hogy a szülinap végén döntéshozatal várható. Arról ugyan nem esett szó, hogy kinek a javára, de legalább határt szabtak ennek a helyzetnek. Hát ez miatt voltam izgatott. Amúgy a sors nem szeret engem. Sőt üldöz. Ugyanis alig vártam a parti végét. Hát várhattam, 3 napig tartott. Most már viszont tényleg ez volt az utolsó nap utolsó estéje, annak is a vége. Legalább is én nem bírtam tovább. Elindultunk haza. Annáék legalább is haza mentek, mi meg takarítani. Kellemes meleg este volt, finom friss levegővel. Szótlanul sétáltunk egymás mellett, és váratlanul átölelt, s így szólt:
-Döntöttem.
-Tényleg? És hogy döntöttél?
-Jól.
-Azt mindjárt gondoltam. És hogy?
-Szerinted?
-Szeretlek!

Ezután csak sétáltunk némán ölelkezve a Botond felé. Boldog voltam. Igazán boldog. Féltem ugyan, hogy döntésén még gondolkodik pár hónapot, de végeredményben valóra váltak az álmaim! Dolgunk befejeztével hazaérve fáradtan feküdtünk le aludni. Reggel boldogan simultam kedvesem hátához, kényeztettem apró puszikkal és élveztem ezt a mámorító érzést, hogy a férfi, akiért annyit szenvedtem, s akire annyira vágytam most itt fekszik mellettem és egyedül az enyém! Csak az enyém. És senki másé. Kizárólag az enyém. Csak meg ne gondolja magát.

2011. január 5., szerda

Szerelmes történet: Az eltűnt Hoces nyomában.

21.
Az eltűnt Hoces nyomában.

Miután mindenkibe visszatért a lélek útra keltünk, az úti cél Hársfaborozó. De ez csupán a sok állomás egyike volt aznap. Utunk során még visszatértünk Bolyaiba, onnan Pingibe. A végállomás természetesen Kicsi volt. Éhesek voltunk, úgyhogy rendeltünk egy óriás pizzát. Hamar meg is jött és jól bekajáltunk. Hirtelen eszembe jutott valami. Ígértem neki egy tortát. A telefon csörgése kizökkentett a tervezgetésből. Az eltűnt Hoces jelentkezett. Tehát él még és nem indult meg Hatvan felé. A hívás kapóra jött. Miután leraktam a telefont elrohantam. 

Robi utánam kiabált:
-Hová mész?
-Megkeresem Hocest, mindjárt jövök.
Ahogy kiléptem a klubból, hívtam is a taxit.
-Merre megyünk?
-Bárhová, ahol tortát lehet kapni azonnal és nem Tesco!

Négy helyre vitt el a fószer, de nem jártunk sikerrel. Végső elkeseredésemben sütikből készíttettem „tortát”! Természetesen a gyertya sem hiányozhatott. A visszaúton imádkoztam, hogy ne bukjak le. Berontottam a biliárdterembe s az asztalhoz érve csörgött a telefonom! Eleddig nem ismertem a Robi számát, de mégis éreztem, hogy ő hív.

-Halló?
-Szia Robi vagyok, hol vagy?
-Már itt az épületben, 2 perc és ott vagyok.
Nem is hittem a fülemnek. 4 hónapnyi szenvedés után „kapcsolatuk” új fordulatot vett. Megéltem, hogy felhív. Megvan a száma. Ez nem semmi. Gyorsan kicsomagoltam a tortát, szépen elhelyeztem a biliárdasztal közepén, meggyújtottam a gyertyákat, majd bementem érte.
-Sziasztok. A Hocit nem találtam, Robi gyere, van egy kis baj.
-Mi az?
-Gyere, majd meglátod.

Azzal kézen fogtam és kivezettem a célállomáshoz. Annyira meglepődött, hogy nem is tudott mit mondani. Sikerült annyira meglepnem, hogy azt hittem egy életre csöndben marad. Ezt nem nehéz elképzelni róla, nem túl bőbeszédű az ipse. Falatoztunk egy párat, beszélgettünk, majd tünés haza. Kivételesen nem bántam, fáradt voltam és vígasztalt az esti buli tudata.

2011. január 2., vasárnap

Szerelmes történet: Születni vagy nem születni?

20.
Születni vagy nem születni?

2008.04.15. a Bizonyos nap. Pontosabban a bizonyos nap estéje. Ő meg sehol. Ez komoly, egy szülinap, ahol mindenki ott van aki számit, csak ép az ünnepelt hiányzik. Ezer meg egy kísérlet folyt a tökéletesen becsomagolt ajándék megszerzésére, de mindvégig ellenálltam. Aztán egyszer csak feltűnt a színen. Rám nézett és tovább állt.
 
Mi a fity fene? Egy teljes hónapja erre az alkalomra várt. Mi van vele, hogy merészel nem észre venni? Vagy ennyire fél? Azt nem teheti, itt csak én félhetek. Végül is ha nem tetszik neki a cucc én égek porrá és nem ő. Úgy döntöttem át veszem az irányítást, én megyek oda. Pár kipp-kopp a vállán és már kint is voltunk az előtérben.   

Számomra sorsdöntő pillanat. Most égek porrá. Béke poraimra. Ám nem egészen úgy zajlottak a dolgok, ahogy gondoltam. Szívem csücske nem siette el a dolgot. (Hű volt önmagához!) Míg engem majd szét vetett a kíváncsiság vajon mi lehet benne (pedig én csomagoltam), addig a srác halál nyugodtan nézegette, vajon hogy bontsa ki úgy, hogy ne sérüljön a kültakaró.  

Hát nem furcsa? Ideális esetben leszarják, hogy mi lesz a papírral, de ő jobban féltette azt, mint az ajándékot magát. Legközelebb csak simán papírt kap ajándékba. Azt nem kell széttépni. Végeredményben kibontotta és ami benne volt ütött. A már említett mókus azt hiszem meg tette a hatását. A különleges csoki finomság, amit nem lehet Magyarországon kapni (és kint is jó drága) mellékes dolog volt a mókushoz képest. 

Van ilyen? Van. Sőt neve is van e furcsa jelenségnek. Horváth Róbert. Viszont túl voltam a szörnyű macerán. Nem is volt olyan szörnyű. Sőt élveztem. Örömmel töltött el, hogy boldognak láttam. Na jó ez nyálas, de akkor is ezt éreztem.  

Na és? A buli ment tovább, csak sajnos hamar reggel lett. De már megszoktam, ha véletlenül jól érzem magam, az idő úgy dönt, elmegy valahová. De most úgy döntöttünk egyszerűen nem veszünk róla tudomást. Hiába jött a reggel mi nem hagytuk abba. Mármint a bulit. Hogy ki mikor hogyan találta ki nem tudom, de végeredményben, a Bolyaiban kötöttünk ki.

Hogy ki az a mi? Hát Milán, Hoces (a drága), Bazsi, Robi, Én. Kinyitottuk mindkét franciaágyat, nem is volt kérdés ki-ki mellé fekszik. Minden vágyam egy-két óra alvás volt, de izgalmas történések voltak kilátásban, úgyhogy félretettem fáradalmaimat és figyeltem. Hoces eltűnt, mint mindig. Bazsi és Milán édesdeden megosztották az ágyat egymással. Érdekes látványt nyújtott a két mamlasz egymás mellett. De engem valami egész más hozott izgalomba. Egy fenék. Pontosabban egy fenék egyik fele. Kiszemeltemnek ugyanis mutogathatnékja támadt. Édes képek készültek fartájékokról és higgyétek el, felettébb élveztem a dolgot. Az alvási fázis, mint olyan kimaradt számunkra. Azért volt aki aludt, például Milán félig az ágyon félig a földön lógva, valamint Hoces a folyosón ülve.