2010. december 13., hétfő

Szerelmes történet: Mókuska!

15.
Mókuska!

Sokadik buli a sokadik hét után. Csakhogy ezúttal ez valami más. Kicsiben kezdtük. Leült pókerezni. Intett hogy üljek mellé. Élveztem a helyzetet. 9-10 óra múlva már nem. 3 nap után meg mégúgy sem. Merthogy addig tartott ez a játék. Kicsi bezárt, irány Lajta-part, a mókusok perverziója, és a világ leghidegebb napfelkeltéje után Pingibe folytatódott, ahol is reggeltől zárásig snapszer, majd irány vissza Kicsi. Zárásig nem tudom mi. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy emlékezzem. Pucolás haza. Életemet egy ágyért. Komoly kör mi? 

Az egyetlen kiemelhető momentum a csókokon kívül az, mikor a kismókus megette az apamókust és megdugta az anyamókust, majd meghívta a galambot és azt is…! Tudod, hogy reagál a szervezeted arra, ha nem alszol?  Hát így! A hülyeségeken kívül amik maguktól jönnek, senki nem hívja őket, mindened remeg, fázol, eleinte ásítozol, később már arra sincs erőd, majd olyan fáradt vagy hogy mikor lefekszel nem tudsz aludni bármennyire is szeretnél. Ez a bosszú (amiért nem aludtál) magad ellen. Elaludtam valahogy. Mikor felkeltem persze hogy mesélnem kellett. 

-Na mesélj?
-Anna kedves vagy de nincs mit mesélni, 3 napig néztem hogy snapszerezik, átfagytam, a testem soha nem fogja megbocsátani, hogy lemerítettem, de hidd el életem leggyönyörűbb 3 napja volt. Azt mondta büszke rám, amiért kibírtam. Nagyon jó volt vele annak ellenére, hogy nem nagyon vett rólam tudomást, inkább csak snapszerozott. Viszont folyton megfogta a kezem, sőt a városon is kézen fogva mentünk át a Pingi-ig. Ez nagy szó, mert reggel fél nyolc volt és Ágika bármikor jöhetett volna, de asszem nem érdekelte. Vagy nem tudom, de jó volt.
-És mi volt még?
-Semmi.
-Megcsókolt?
-Megszámlálhatatlanszor.
-Akkor most boldog vagy?
-Nem. Fáradt vagyok úgyhogy megyek aludni.
-De boldog is vagy nem?
-Annak kéne lennem, és jó volt vele, de már lemondtam arról, hogy ő és én. És emlékszel mit mondtam neked legelőször?
-Mit?
-Anna a Robi még nagyon sok fájdalmat fog nekem okozni. Emlékszel? Hát igazam lett. És ami azt illeti, eleget szenvedtem, már unom. Túl vagyok azon a ponton hogy reménykedek, átadom neki a szülinapi ajándékát és többé nem foglalkozom a dologgal.
-Ha szereted akkor ez nem fog ilyen könnyen menni, ezt te is tudod.
-De fog. Muszáj mennie. Mert akarom hogy menjen.
-Ezt már sokszor mondtad és mindig engedtél neki.
-Igen. De soha eddig nem éreztem ennyire erősen, hogy ezt akarom. Nem voltam rá felkészülve, mert szerettem.
-Most is szereted.
-Igen de tudod már 3 hónapja várok rá és már tényleg nagyon unom, mégis meddig várjak rá? Én egyre jobban úgy gondolom, hogy a Robi nem határozatlan, egyszerűen csak élvezi a helyzetet. Itt van neki 3 lány(időközben a 4. lány hál istennek kiesett, ennyit haladtunk) jól szórakozik mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül, és élvezi a helyzetet. Jó tudom én is hülye vagyok hogy engedem neki hogy velem is játszon, de nem haragudhatok rá, mert mindig őszintén elmondta hogy mit érez és hogy éppen kinek mikor mit mondott. Ráadásul valljuk be ha én lennék az ő helyébe én is élvezném a helyzetet, hülye lennék nem élni vele.
-De szereted!?
-Igen Anna de ez már semmit sem jelent. A szerelem múlandó állapot. Elegem van abból hogy mindenkinek magyarázkodhatok, rajtam röhög a fél egyetem, és tudom hogy mindez tök feleslegesen. Ha tudnám, hogy megéri leszarnám meddig tart mert tudnám, hogy jó vége lesz. De már nem bízok ebben, 3 hónap épp elég idő arra hogy eldöntsd valakiről hogy szereted-e vagy sem. Ő nem szeret azt már érezné és lépne.
-Ő csak határozatlan. Ne mond hogy nem szeret nem tudhatod biztosan.
-Anna ne bíztass, így is nehéz. Elég volt.        
Megjegyzés küldése