2010. december 13., hétfő

Szerelmes történet: Égetés!

14.
Égetés!

Újabb buli. Mára chippendél show volt meghirdetve.  Amikor odaértünk rögtön lett társaságom, aki udvarolt, és bár nem érdekelt, nem küldtem el a fickót, legalább nem unatkozom. Semmilyen hangulatom nem volt, kettős érzések kavarogtak bennem. Hiányoltam a Robit ugyanakkor imádkoztam érte hogy ne jöjjön el. Bejöttek a táncos fiúk. Robi volt a meglepetés pasi. Na ez nekem túl sok volt nem elég hogy látom még itt illegeti magát egy szál ingben. Nem is akarok ránézni! Persze ezt csak az eszem súgta, valójában tátott szájjal bámultam a sarokban ülve, és nagy ámulatomból csak akkor tértem magamhoz, mikor elindult felém. Mi idejön? Nehogy! Hozzám ne szóljon! Hozzám ne érjen! Én nem akarom..! Belém fojtotta a gondolataimat, egy eget rengető csókkal.! Eltakart az ingjével és egyszerűen kérdés és engedély nélkül megcsókolt! Én, pedig vissza! Hülye barom! Magával rántott a placc közepére és az ölében találtam magam. A fél egyetem ott volt és ezzel keveset mondok, nem kis meglepetést okoztunk, még magunknak is. Gyenge voltam. Átadtam magam az érzésnek. Beletúrtam a hajába és finoman visszacsókoltam. Élveztem az ölelését, és reménykedtem, hogy ennek soha nem lesz vége. De sajnos vége lett méghozzá túl hamar. 

Lerakott a szemembe nézett s csak ennyit mondott:
-Ez nem jelent semmit!

Majd elment. Én is. Bőgni a wc-re! Hogyhogy nem jelent semmit miért csinálta ezt? Tényleg több a soknál, ez már túlzás, játék amibe én hülye gyengeségből belementem. Zokogtam mert  viszonzatlanul szerettem, és úgy tűnik valaki ezt nagyon is élvezi. Sőt valahányszor lehetősége nyílik játszani él is vele és ez az én hibám mert gyenge vagyok nemet mondani.  

De ennek vége. Kihívtam, kérdőre vontam:
-Ez mi volt?
-Nem tudom ez csak úgy jött. Nem jelent semmit.
-Ilyen nincs. Most mit fogok mondani az embereknek?
  
Na ez a beszélgetés betett, éreztem hogy nő a gombóc a torkomon. Hagytam hadd csókoljon. És ő csókolt. Finoman! Majd lelépett és ezen az estén már nem láttam többet. Este vége mindenki haza. Beszédültem az ágyamba, és azon töprengtem, miért vagyok olyan amilyen. A haverok jöttek és szidták, mint mindig az elmúlt 2 hétben, én meg védtem, pedig már nagyon megrengett az érzelmi világom miatta.
Megjegyzés küldése