2010. november 21., vasárnap

...vár rám a szép, az Örök... (Küldj egy sztorit és nyerj!)


Emlék

Sétára hív a fagyos szél.
A csillagos éj
ma nekem mesél.
Rovom az utcákat sorra,
Ők elvezetnek oda,
hová álmaim temettem,
bár nem feledtem.

Ha feltekintek az égre,
a régi képre,
tűnő mesére
némán, fájón emlékezem.
De nincs bennem félelem,
mert vár rám a szép, az Örök:
mikor a homokóra lepörög...

Néha még téged kereslek.
El nem felednek
balga képzetek.
A múlt rózsáiban élnek
néma álmok, remények.

Mielőtt eljön a végső óra,
a folyópartra tévedek...
S a régi boldog időkre
reménytelenül, még egyszer
visszarévedek.

Írta: Takács Éva 2010.03.05

Megjegyzés küldése