2010. november 11., csütörtök

Szerelmes történet: Csalódások!

10.
Csalódások!

Szóval  kipihenve Bolyaiban Annával dumáltam éppen.
-Na mesélj?
-Miről?
-Hát mondjuk hogy milyen volt az estéd?
-Az eleje pocsék de aztán nagyon jó. Képzeld elkérte az msn címem.
-Nem mondod? Haladtok.
-Ugye? Azt mondta küld nekem valamit. Kíváncsi vagyok mit? Megkérdezte mi a kedvenc színem. Ennyit tudok.
-Majd kiderül.
-Jaj Anna.
-Mi van?
-Oda vagyok meg vissza és valahogy félek hogy tök reménytelen a dolog.
-Hát elég nehéz eset az biztos. De ne akarj mindent azonnal, Robiból van, nem egy tipikus pasi.
-Az tuti, de én akkor sem értem. Néha azt mondja szeret, ha ketten vagyunk fasza minden, de társaságban olyan mint egy vadidegen pasi. Nem értem.
-Robi.
-Az. De olyan aranyos. Én úgy szeretem.
-Már ennyire?
-Egyre jobban.
-Az fasza.
-Mayday! Mayday! Megjött az a valami!!
-Na muti?

El voltam hűlve. Semmi extra csak egy képeslap, kis kék rózsákkal, Szeretlek és imádlak felirattal. Soha nem említettem neki hogy milyen virágot szeretek, de eltalálta. Világ életemben kék rózsáért epedeztem de senki nem figyelt rám. Neki nem mondtam csak a színt tudta, és igaz hogy csak képeslap, de megkaptam azt, amire mindig is vágytam. (a lovak és ő maga után ).

-Gondolom, most még jobban szereted?
-Alap.

Szerettem volna vele mielőbb találkozni, megköszönni a képeslapot, de nem sikerült. Sőt a remény ami felcsillant a képeslap láttán ( szeretlek és imádlak ) a napok multával kezdett eltűnni. Eleinte egyre többet beszéltünk msn-en, de nem tudtunk találkozni. Az egyik levelére nem tudtam válaszolni. 1 teljes hétig nem láttam és nem hallottam róla semmit. Nem mentünk bulizni sem. Kezdtem aggódni, hogy engem is elragad az egyetem árny oldala, hát szüneteltünk. 

Anna folyton bíztatott:
-Nyugi biztos nem haragszik.
-Szerinted miért nem írt? Jó én sem válaszoltam de tegnap írtam neki és semmi.
-Nem tudom, ő ilyen. Határozatlan.
-Szerinted érez valamit? Az a képeslap csak jelent valamit?
-Nem tudom, ő Robi.
-Szar ez így. Érdekelne az ő véleménye, de nem mond semmit.
-Sajnálom de én sem fogok.
-Nem erről szó sincs. Elvárom, hogy ne mondj neki semmit amiről mi beszélgetünk, természetesen azt se mond el nekem amit vele beszélgetsz.
 Mi te beszéltél vele erről?
-Igen, de nem mondom el hogy mit.
-Alap, nem is akarom tudni, lehet nagyon szarul esne. Így lehet hogy feleslegesen álltatom magam, de legalább boldog vagyok vele. Annyit viszont elárulhatsz, hogy bizakodhatok e vagy sem.
-Nem tudom, ő Robi. Határozatlan, de nem mondhatok semmit, csak annyit hogy azt mondta van egy barátja és egy ellensége a bolyaiban.
-Kicsodák?
-A szürke ló aki fehér mindig nézi nem szereti, a zoknis ló aki harisnyát visel a barátja.
-Nem mondod, az a kedvenc képem és neki is pont az tetszik? Szerinted nagyot fogok csalódni?
-Passz.
-Nehéz ez így. Ma megyünk valahova?
-Alap. Lénau.
-Ok megyek készülődni.
-Oké.
Megjegyzés küldése