2010. november 5., péntek

Szerelmes történet: Édes rémes!

9
Édes rémes!
.
Egy újabb nap, egy újabb buli. Anna kedvesem nagyon nem akart bejönni. Két órás könyörgés után meggyőztem, hogy neki nagyon is szüksége van az italozásra. Nagyon nehezen és nagyon lassan beértünk Lénauba. Robi sehol. Illetve értesülésem szerint kicsiben pókerezik.

-Anna szerintem tök gáz a hangulat.
-Nyugi Betti
-De az a fószer állandóan engem sasol.
-Milyen fószer? Egyébként meg ne foglalkozz vele.
-Az ott a sarokban. Mikor kimentem wc-re jött utánam, piszkál nem hagy békén.
-Legközelebb szólj.

Nem pont erre a reakcióra vártam, de kaptam az alkalmon és leléptem. Kellőképp felhúzott a tag és amúgy is biztos voltam benne hogy nekem kicsiben a helyem. Mikor beléptem a szemem sarkából egyből megláttam Robit. Pontosabban ami látszott belőle. Tegnapi asztal alá bújásomat tetőzve most ő bújt a kezei közé. De vajon miattam? Nem vagyok egoista, de nagyon jó volt ezt látni. Mindegy legalább megnyugodtam, bár úgy rohantam el mint akit kergetnek, Annának nem is szóltam. Mindegy majd megtalál. Evidens, hogy hol vagyok. Pókerezik nem zavarom. Volt ott valaki aki zavarta a csőröm. Na szerintetek ki? Hát persze hogy Ágika. Ahogy ott ültem és beszélgettem a haverokkal folyton úgy nézett rám mintha meg akarna ölni. A barátnői is követték a példáját. Érdekes helyzet de mi a fenét néz? Egyáltalán ő vajon mit tud rólam, vagy ő hogy van a Robival? Na erről semmit nem tudok. Mindegy. Később kimentünk beszélgetni, pedig már kezdtem azt hinni hogy 4 csaj közül a pókert választja. Csak a szokásos, csókolászás, beszélgetés. Húzás haza. Csakhogy most nem egyedül! Azt hittem kell menni takarítani, de nem. Csak bolyongtunk a Wittmann parkban céltalanul. Hirtelen felindulásból úgy döntöttem kapok az alkalmon, és felvittem magamhoz! Nem tudom mit akartam, de azt tudtam hogy nem nélküle lenni.

-Mi legyen?
-Nem tudom, hova menjünk?
-Én tudom, rám bízod magad?
-Hova megyünk?
-Az mindegy, eljössz velem?
-Aha
-Hívok egy taxit.

Jött is hamar.

-A Bolyaiba legyen szíves.

Úgy ültem be a taxiba, hogy addigra pontosan tudtam mit von maga után az hogy eljön velem. Alig vártam. Nem volt bennem félelem. Akkor még. De amint beléptünk a szobámba megijedtem, mégis vártam hogy folyjanak a dolgok. Alkottunk valami sex félét, ami számomra valami borzalom volt. Úgy éreztem magam mint aki most veszti el a szüzességét. Na jó Betti mit vacakolsz? Ez csak egy pasi farokkal. Az oké hogy én félek, szerelmes vagyok, de ő vajon ennyire részeg? Vagy ennyire fél? Vagy ami még rosszabb ennyire béna? 3 órás előjáték után, ami pusztán a tudatlanság és félelem miatt volt ilyen hosszú, és ne lehet igazán előjátéknak sem nevezni (valahogy csak hívnom kell a nagy semmit) lezavartunk egy kb. 3 perces numerát. Hát legalább ő élvezte. Én meg még ráérek élvezni.

Hű a mindenit nem volt ez egy kicsit túl gyors? (szerényen megjegyezném a későbbiekben a pasi egy Adonisszá fejlődött). Egy nem kimondottan jó sex után az ágyon elterülve elszívtunk egy jó cigit. A falamon lógó lovas képeket nézegette. Azt hiszem tetszett neki a légkör. Elaludtunk. Délben hazament. Fogmosni mentem, amikor szembe nézhettem a külvilág véleményével is. Valljuk be ez idáig el voltam varázsolva a saját világomba, nem érdekelt mit mondanak mások. Szóval fogat mostam, mikor nekem csapódott a kérdés:

-Szia Betti mi van a barátoddal?
-Kivel?
-Hát azzal a fiúval aki most ment el innen?
-Nem a barátom.
-Akkor? Hogyhogy itt aludt?
-Hagyjuk a témát alakulnak dolgok, de nem a barátom.

Ezt a beszélgetést kedves évfolyamtársaim intézték velem, és innentől kezdve teljesen természetes dolog volt hogy én és Robi egy pár vagyunk. Pedig ha tudnák hogy még csak a telefonszámát sem tudom annak ellenére hogy reggel még ágytornáztunk.

De legalább fejlődtünk. Bár azt nem beszéltük meg mi van kettőnk közt, de msn-címet cseréltünk. Nagy szó, ha abból indulok ki, hogy lassan 2 hónapja ismerem, és még nem tudja a telefonszámom. De még csak a gyanú sem merült fel hogy elkéri. Hát most legalább ennyivel közelebb vagyok.
Megjegyzés küldése