2010. november 22., hétfő

Egy nyári napon ( Küldj egy sztorit és nyerj! )

Egy nyári nap volt mikor facebook-on beszéltem vele. Nem ismertem de bátorságot vettem és beszélgettem vele. Megbeszéltünk egy találkozót másnapra. Elmentem szívem összehúzódva, remegve, és várva. Várva arra hogy ő lehet a nagy ő. 
Sétáltunk, nevettünk, beszélgettünk. A napnak hamar vége lett, ő haza ment én elindultam... Többször hátrafordultam látom e még. Szívem kalimpált, hevesen vert. Aznap este felvett msn-re. Megkérdezte hogy szeretnék-e valamit tőle. Válaszoltam, és este találkoztunk, 23óra lehetett. Leültünk, és megkérdezte szeretem-e?! 
Erőt vettem válaszoltam: igen. szeretlek.- hirtelen jött és mire észbe kaptam már karjaiban találtam magam. Rám nézett és rájöttem mért is szeretem. Szeme elbűvölt ,a fényben szépen ragyogott. Lehajolt és egy csókot az arcomra nyomott. Boldog voltam de későre járt, haza kellett mennem már. Utunk szétvált, de másnap folytatódott. 
Imádlak.-csak ennyit mondott. 
2 hétig napjaim boldogan teltek, míg egy nap nyaralásra mentem. Előtte nap megbeszéltük, hogy mindennap majd sokat beszélünk. Így is volt 5napon keresztül beszélgettünk, vártam hogy ujra találkozzunk. Hatodik nap elindultunk haza és vártam hogy érjünk már oda. 
Találkozásunkig volt még másfél óra tehát felmentem msnre és ráírtam.:
- Szia. hogyvagy? hiányoztál
Ó erre így felelt: - Szia. te is nekem! de valamit tudnod kell.!
A szívem összeszorult, könnyeim potyogni kezdtek, de reméltem hogy ebből semmi baj nem lessz. 
-Szakítanom kell veled.! 5 napig nem láttam arcodat s tudom ez így nem folytatódhat. szeretlek, de tudom így lesz jól. 
Én alig tudtam megszolalni, könnyem patakokban folyt.
- Miért? azt hittem szeretsz, nem tudtál várni míg megjövök? Vártam, hogy hazaérjek s te ezen hírrel fogadsz?!  miért nem mondtad egy óra mulva hogy láthattam volna arcodat? 
Ő erre így felelt: Én nem akarok találkozni ma veled.!! De erről beszélnünk kell.!! 
- Jó akkor 15:00kor a szokott helyen.... 
Elindultam, sírtam és átgondoltam. mi lett volna ha nem megyek el nyaralni, itt maradtam volna és nem lett volna ez. Találkoztunk. Odalépett átölelt, fülembe sugta sajnálom de maradjunk csak barátok. szeretlek, de nem úgy, mint rég.. Hátat fordított s elment. Erőm nem volt hozzá szolni alig tudtam megmozdulni. Szemem kinyitottam s láttam: siet, nagyon siet. 2perc múlva már csak hűlt helye lett. Álltam ott némán, sírva, mozdulatlanul s éreztem ez már a múlt. Azóta is csak köszönünk egymásnak...de meg sem próbáltam megint megpróbálni, mert tudtam ennyi fájdalmat már nem fogok túlélnii.... Azóta ha rá gondolok a sírás fojtogat, lehunyom szemem s megpróbálom elterelni a gondolataimat.  
Írta: anonimus.
Megjegyzés küldése