2010. október 12., kedd

szeretem - nem szeretem - az idő és a szerelem - ki ő? - ki vagyok én? mit akarunk ?

1. fejezet
Magamról

Az életem az elmúlt 1 évben hosszú lenne leírni, gáz volt, de egy sorsdöntő NEM szócska után végre helyre jött. Megszabadultam a Neótól, (az exem, nem lényeges. Már meg ne sértődj Neó, de a könyv nem rólad szól), és végre egyedül voltam. Egy beszélgetés rádöbbentett, addig nem kezdhetek új kapcsolatba, amíg a Gábort szeretem, márpedig szeretem. Legalábbis januárban még szerettem. De aztán valami történt

2. fejezet
Ki is ő?

Megszokott dolog, hogy Annával bulizunk úgy kb. minden nap. Anna egyébként magas, csinos (bár ezt magának soha nem fogja beismerni) akaratos nagyszájú csajszi és az élete úgy nagyjából pasimentes! Nem inkább csak kapcsolatmentes. Szóval Annával bulizni mentünk aznap is. Egy valamit kihagytam Anna jellemzéséből. Azt, hogy ha készülődik, az általában éjfélig tart. Ellentétben velem, aki 30 perc alatt elkészül, ha akar! Hozzá tenném, hogy az elmúlt időszakban mindenki egy bizonyos Robiról mesélt nekem. Állítólag sokszor volt benn az egyetemen, sőt tiszteletbeli egyetemista, bár én még sose láttam korábban. De már maga az a tudat idegesített vele kapcsolatban, hogy Nótika egyből lecsapott rá (E lány személye lényegtelen). Úgy voltam vele, ha összejönnek, a srácnak egy csepp esze sem lehet. Szóval ott tartottam, hogy Kulacs buli! Ott volt Robi, a fiú, akit mindenki emlegetett. Velem szemben ült, óvatosan megnéztem magamnak. Pár megállapítás:
  • A füleivel repülhetne.
  • Emós (felvágom az ereimet, világfájdalom stb…)  
  • Egyáltalán nem az esetem.
  • Nagyon vékony.
Ültem a padon, magam elé bámulva és azon töprengtem Annával táncolni kéne menni. Valaki leült mellém. A hangjából úgy ítéltem, hogy az Emós kölök az. Egy csajról beszélgettünk, és itt kiegészíteném a megállapításaimat:
  • Abszolút töketlen.
De volt legalább egy közös téma, amit hozzátenném nem kis meglepetésemre, kivesézhettünk. Elég, ha annyit mondok: Argentin szappanoperák? (No comment!) Lassan véget ért az este, és elindultunk haza. A társaság:

Milán: Azon egyetemisták közé tartozik, aki a hét  mind a 7 napján IHB-partit rendez!  Mindennapi megélhetését a Pókerre alapozza, (hozzátenném Robit is így ismerte meg), és bizony sokak számára fájóan őszinte (bár én így szeretem)!  Szeretetét ugyanis gyakorta úgy fejezi ki, hogy jobb ha az édesanyám nem hallja!
Anna: Őt már ismeritek,
Laci: Hát őróla nem is tudom mit írjak. Elég annyit tudni, hogy elég furcsa eset, oly ritka példánya a tanulóknak, aki az egyetem hírnevét nem lefelé, hanem fölfelé emeli.
Én : Én én vagyok és pont. És végül de nem utolsó sorban
Robi: mondjam még hogy ki ő?

Véget ért az este, irány haza. Megérkeztünk  Bolyai kollégiumba(Otthon, mocskos otthon), és azon kaptam magam, hogy hőn áhított szabadságomat felrúgva egy pasival osztom meg a szobámat. Miután úgy döntöttem barátilag nem szexelek vele nem erőltette a témát, aludtunk. Ő volt Milán (aki esetleg nem jött rá). Később (egészen pontosan 7 hónap múlva) megtudtam e két kedves férfiú rajtam akarta bemutatni, hogy ők igen is férfiak, és azon ment a vita, ki legyen az a szerencsés, aki nekem is bebizonyíthatja mennyire rátermett a libidója.

 Folytatás következik

Készítette: Szegletes Bernadett & Horváth Róbert
Megjegyzés küldése