2010. október 31., vasárnap

Szerelmes történet: Ott vagyunk már? | Alulról a padtetőt!

7.
Ott vagyunk már?

Na mit gondoltok mire vártam? Hát persze hogy a következő bulira. Vajon mi fog történni? De addig még nagyon sok van hátra, addig még túl kell élnem a vallatást. Ahogy beléptem a koliba a Röntgensugarak engem kutattak alattomos vigyorral, és persze hogy látták: valami történt. Hát elmeséltem. Mindent. Ezek után ki akartam kérni végre Anna kedves véleményét is, de amit válaszul kaptam a kérdéseimre az nem hogy nem elégítette ki a vágyaimat de még jól fel is idegesítettek. Állandó válaszok voltak: nem tudom, a Robi nagyon határozatlan, nagyon érzékeny, még én sem beszéltem vele, stb.!

Mindegy továbbra is kétkedve, de legalább ránk esteledett. Készülődés. Még sosem részleteztem, de majd mindegyik készülődés arról szólt, hogy Anna és én fürdés után lazán hajat szárítunk, én még ki is vasalom Anna haját (azt szerényen megjegyezném Anna hajzuhatagából megszámlálhatatlan paróka kijönne) stb., 
és faggatom:

-De Anna ugye ott lesz ma este?
-Biztos.
-Mi van ha nem?
-Biztos jön már hívott.
-Ott vagyunk már?
-Mindjárt Betty ne sürgess!
Indulás kb. éjfélkor.

8.
Alulról a padtetőt!

Helyszín Kicsi. Rettenetes Csalódás ér. Nincs itt.
-Anna mit szólnál ha átnéznénk nagyba?
-Betty még csak most jöttünk, várj egy kicsit, ő is biztos mindjárt jön.
-Ja nem azért csak cigit akartam venni.
-Gondolom.

Hát ez nem jött be. Ha hiszitek, ha nem pár perccel későbbi próbálkozásom sem jött be. De végül átmentük. És ott sem volt ott. A hangulatom lent pókerezett a pokolban.

-Nyugi biztos eljön.
-Mindegy.
-Felhívjam?
-Még csak azt kéne. Anna azt sem tudom miért várom, elvégre nincs köztünk semmi, ő csak úgy van, én meg szeretem. Ennyi.
-Tehát szereted?
-Mond azt hogy még nem jöttél rá!
-Dehogynem de tőled még nem hallottam.
-Hát most igen. De mindegy, mert mire kitalálja, hogy 4-őnk közül kit válasszon trotty leszek.
-4?
-Zsüdi, Ágika, Ildi, Én (ha egyáltalán vagyok)

Pár perces csend. Anna beszélt hozzám, de én folyton a bejáratot néztem.  Hirtelen reflexből a pad alá rántottam magam és imádkoztam. Ott a pad alatt. Egyrészt megköszöntem Istennek, hogy elhozta nekem a Robit, másrészt reméltem, hogy nem vette észre a vetődést és nem égek porrá előtte. Még szerencse hogy nem ült mellettem senki, mert annak tuti nekivágódtam volna. Ahogy ott bújtam a padon (vagy inkább alatta), a lábakat kutattam vajon melyik lehet Robié? Anna arca kúszott a látóterembe.

-Betty te meg mit csinálsz? Kelj már fel.
-A Robi elől bújok.
-Mi?
-Szerinted észre vett?
-Aha.
-Akkor nem kelek fel.
-Betty szedd már össze magad. Ennyire bejön?

Égtem, mint a rongy. Hogy lehetek ekkora idióta, ezt tuti látta ő is és akkor míg élek ezen fog röhögni. Én nagyon barom. Még jó hogy viszonylag sötét volt. A rákok fehérlettek volna mellettem. Leült mellém és vártam valami megjegyzést az előző akcióról, de semmi. Hallgattam, mint a sír. Ezek szerint vagy nem vette észre, vagy nem akarja hogy tudjam porig égtem előtte. Vártam mi lesz a reakció, a csók után, de mintha nem történt volna semmi. Úgy döntöttem nem foglalkozom a dologgal, majd négyszemközt megbeszéljük. Elfordultam hogy lecsekkoljam az árlapot, és ahogy az arcom elhaladt a fickó mellett valami nagyon finomat éreztem. Megfogta a combom. Szorongtam, ez vajon mit jelent? De az amit éreztem valami más, ez valami egészen más. A parfümje. Finom. Egyre sűrűbben kezdtem nézegeti a pultot. A beszélgetés passzív résztvevőjeként kezdtem unni a dolgokat. Könnyítettem szervezetem nyomása alól és mire visszaértem lesújtó látvány fogadott. A Robinak hűlt helye.

-Hol van?
-Nem tudom majd biztos visszajön.
-Asszem Ágika a kicsiben van szerinted átment hozzá? Jaj Anna megőrít a tudat, hogy más kell neki.
-Nyugi szerintem nincs gáz csak határozatlan.

Az! Határozatlan. Legalább annyit odabökhetett volna, hogy mi a véleménye a tegnapi estéről. De ilyen az én formám. Leléptem. Egyedül akartam lenni. Hiányzott.

2010. október 28., csütörtök

Szerelmes történet: Most mi van?

6.
Most mi van?

Már egész régen eldöntöttem hogy közlöm vele a nem tudom mit, és most itt volt az ideje. Leültünk a lépcsőre, és gondolkoztam mit is mondhatnék, egyáltalán kell e valamit mondanom?  Muter kinyírna ha megtudná hogy mire gondolok, de végül is egyszer él az ember. 
És akkor kiböktem:
-Szeretlek!
-   ?
- Ez nem azt jelenti hogy szerelmes vagyok beléd, szó sincs róla, csak azt hogy szeretlek. Szeretnék neked mesélni valakiről!
-Kiről?
-Az illetőt Gábornak hívják… ! És mindent elémeséltem neki Gáborról, mindent teljesen őszintén. 
Miután az ámulatból magához tért ő mesélt nekem:
-Én is szeretlek!  De te sem vagy egyedül.
-Ez mit jelent?
-Hát azt hogy tetszel nekem, de rajtad kívül még van 3 lány aki bejön.
-Zsüdi az egyik gondolom, mert róla van képed és róla meséltél nekem sokat  Kulacsba. De kik a többiek?
-Hát  a másik lányt is ismered szerintem, a testvére ugyanabba az évfolyamba jár ahova te.
-Ki az?
-Ágika.
-Milyen Ági?
-A Tusi húga.
-Nem mondod? Ez most komoly?
-Ismered?
-Alap, szeptemberben együtt ettünk Gösszerbe, megmutattuk neki a várost Tusival. Ezt nem hiszem el. És ki a harmadik?
-Őt nem ismered, Ildinek hívják.
-Hát ez így elég meredek.

A beszélgetés másfelé terelődött, és ha a fene fenét eszik is akkor sem emlékszem hogy, de valahogy szóba került a tánc. (Hozzátenném, hogy közben persze az idő nem állt meg, kb. 6 óra reggel.) Keringőzni tanítottam hajnalok hajnalán a nagykoli folyosóján. Csakhogy adódott némi probléma. Maga a lépés az jól ment csak nem velem. Míg ugyanis ő egyet lépett, addig én maratont futottam utána nem törődve a keringő lépéseivel. Kemény 2 órás kőkemény rohanás után elértük azt a szintet hogy az alaplépések már mentek, de teljes fordulat még mindig azt jelentette, hogy ő forog, én meg a lábai közt csüngök összerogyva. Vagy maratont futok. Megjegyezném e 2 óra alatt számtalanszor kerültünk egészen intim közelségbe de mégis egyetlen egyszer sem próbált meg közeledni felém. Talpig úriember. (Én meg talpig öregasszony leszek mire eljutunk az első csókig, ha egyáltalán lesz ilyen) Végeredményben megtanult ő keringőzni, de az a 30-40 cm ami kettőnk közt van lehetetlenné tette a normális táncot.  Ránk reggeledett és olyasmiben volt részünk, amiben korábban sohasem. Nem is gondoltam volna. Az történt ugyanis, hogy Aranka néni (koleszvezető vagy mi) ránk talált a folyosón és obszcén szavakkal kérdőre vont, miszerint miért is nem megyünk mi haza, miért kell a koli közepén nemiélnünk? Leléptünk, de szentül fogadtam a legelső közös bálunkon, ahol ő is ott lesz nem kissé halk hangon, fogom kefélni hívni a társaság előtt kedves Arankát. Ő ugyanis így hívja a keringőt! Hazafelé indultunk. A világ végéig is elgyalogoltam volna vele csak haza nem akartam menni. Legalábbis nélküle nem. Ismét kezdődött minden előröl, másfél óra várakozás, de mire? Tiszta hülye vagyok, elegem van én fázok, a lila szájszínből ítélve ő is fázik haza kéne menni. A döntés végleges egy ég veled puszi és már indulok is. Megcsókolt.

Nem gyengéden nem is vadul, olyan sehogy, mégis nagyon finom volt. Jéghideg. De nagyon finom. (persze mert erre vártam már napok óta!). Hazamentem. A koliba már nem akadtak ki azon hogy reggel 8-ra érek haza megszokták. Csak nevetve ennyit mondtak Robi? Kérdő hangnemben, de nem kérdezve. Elmentem aludni. Ha esetleg valaki megjegyezné miért nem megyek be órákra nos voltam órán, de ha leírnám a teljes napirendeket egész életemben írhatnám ezt a könyvet, akkor sem végeznék vele. És különben is nem arról szól, hogy mi van a sulival.

2010. október 25., hétfő

Szerelmes történet: Elkeseredés!

5.
Elkeseredés!


Felhívtam és ő jött is. Jó volt vele lenni tehát ez nem segített. Megkértem aludjon ott. Adtam egy kis időt magamnak.  Bevált. Ott feküdt mellettem álmaim pasija és tök hidegen hagyott. Valahogy nem rá vágytam és kész. Tényleg vajon a Robi milyen lehet ott? Remélem nem meleg, ha már emó! Valami ilyesmin gondolkodtam. Gáz. Úgy gondoltam beszélek egy nagyon kedves ismerősömmel, elmentem tehát hozzá és elmeséltem neki töviről hegyire mindent. Mikor megkérdezte, miben segíthet  akkor jöttek a gondok. Tényleg mi is a bajom? 
Ja persze, van egy pasi, akit szeretek de mégse, és van egy másik pasi akit nem szeretek de mégis vagy legalábbis valami ilyesmi. Na itt mondták azt nekem, hogy hülye vagy, Betti nem segíthetek. Végső soron a beszélgetésnek azért volt értékelhető momentuma is, vagy mondanivalója számomra, ha így jobb: Vannak dolgok, amiket el kell engedni, ha itt az idő, és asszem az egyik pasi egy ilyen dolog volt.  
Tisztáztam magam, már csak azt kellett elismernem, hogy tetszik nekem az a másik fiú, elsősorban magamnak, és utána másoknak is. Valamint, arra is rájöttem, hogy orbitális barom vagyok. Mármint, sosem ítélek első látásra, és vele pont ezt tettem, ráadásul nagyon félre ismertem. Egyáltalán nem emós az tény, hogy nagyok a fülei, de az már téves hogy töketlen, bár azt még ki fogom deríteni mennyire nem az! Ezek után alig vártam a következő találkozást, ami hamar el is jött. Leültünk Annával, ittunk, beszélgettünk, stb., de valahogy akire én vártam csak nem akart észre venni. 
Mondanom sem kell, magamban dühöngtem, amit Anna rögtön kiszúrt. Komolyan néha olyan a Csaj mintha röntgen szemei lennének. Mindent lát. Nyugtatott, de felesleges volt. Robi odajött hozzánk, Anna meg elsöpört! Hát ezért imádom a csajt. Azonban pár perc múlva azon töprengtem, lehet jobban jártam volna, ha marad, vele ugyanis legalább lehet beszélgetni. A pasi odajött, leült. Az ember ilyenkor szokott beszélgetni, de úgy látszik ő nem ember. Ő nem akart beszélgetni. Teljesen más útját választotta a kommunikációnak. Zsetonnal dobált. A cél az ingem és a bőröm köze úgy kb. melltájékon. Úgy meglepődtem, hogy nem is szóltam semmit, megvártam míg célba talál. Miután megtörtént kihalásztam a zsetont a melleim közül és végre megszólítottam. Pár perces beszélgetés után megkérdezte, nem megyünk -e félre?

-Naná!!!!!!!!
(természetesen csakis beszélgetni)

2010. október 17., vasárnap

Szerelmes történet: Kételyek és félelem!

4.
Kételyek és félelem!

Alig vártam az estét, hátha újra látom csak azért , hogy bebizonyosodjon Nem és nem tetszik! Odaértünk Kisgazdiba és amikor megláttam nem tudtam levenni róla a szemem! De mégis miért bámulom? Tiszta hülye vagy Betty. Be telt a pohár, máskor is volt ilyen és elmúlt, úgyhogy megmagyaráztam magamnak, hogy ez is elmúlik. Az este unalmas volt, vártam hogy valami történjen, de semmi. Csak ültem ott és vártam nem tudom mire. Gáborra gondoltam, hogyha szeretem, miért örülök egy másik fiú jelenlétének?  Nem értem magam és nem tudom  Annának hogy magyarázzam el mi zajlik bennem, amikor még nekem sincs fogalmam saját magamról! Végül is váltottunk pár szót Robival, csak semmi lényegeset. Azt hiszem egy kissé felzaklatott ( az helyesebb lenne hogy féltem mint egy óvodás?.) de mégis jó volt. Este vége, mindenki haza.

-Eljöttök velem takarítani?
Ezt a kérdést ő tette fel, nem kis meglepetésemre, ám az még meglepőbb volt, hogy azonnal igent mondtam, persze egyedül. Mikor végre kettesben voltam vele nem szóltam semmit csak azon töprengtem, hogy lehettem ekkora marha, hogy azonnal igent mondok egy tulajdonképpen vadidegen srácnak olyasvalamire, amiről azt sem tudom mi az! Fogalmam sem volt mit teszek, de mégis valami azt súgta, megbízhatok benne. Mikor odaértünk, kitakarítottunk és beszélgetésbe kezdtünk. Mi a kedvenc kajád, zenéd, színészed, stb., idegesítő beszélgetés, zavarbaejtő és felesleges kérdésekkel. Gyűlölöm az ilyet, valahogy mindig is direkt dolognak tartottam. Az a tipikus, kérdezek valami feleslegeset, csak hogy ne legyen az a kínos 10 mp-es csend. (Vajon mit szólna ha megkérdezném hány perc alatt évez el?) De aztán túlléptük ezt a kezdetleges marhaságot és végül is nagyon jól alakultak a dolgok. Egyre érdekesebb dolgok kerültek szóba, pontosabban nem érdekesebb, csak furcsa. Felmerült a gyanúm, hogy átver, túl sok a közös. Sőt megdöbbentően sok a közös. Bár természetre ég és föld vagyunk, a stílus rengeteg dologban egyezik. Két órás beszélgetés után itt volt az ideje lelépni. Visszakísért egy darabon majd álltunk bambán. Mire vár még?

Kutya hideg volt, menni akartam, de nem tudtam ott hagyni. Vajon ő mit gondol? Másfél órás búcsúzkodás után eléggé átfagytam ahhoz, otthagyjam, és bár már vagy milliószor elköszöntünk most végleg elhatároztam magam, hogy lelépek.

-Tényleg töketlen. 

Visszaértem a koliba, reggel 7 óra volt és át voltam fagyva, szerettem volna gondolkozni, újra átélni, ami történt, de nem ment. Anna hadjáratot indított ellenem, vagyis a gondolataim ellen. úgy éreztem magam, mint akit vallatnak, bár ha jobban belegondolok? Kérdések egész sora bombázott, és a lényeg hogy mit érzek.

-Anna értsd meg, szeretnék neked válaszolni, de nem megy. Fáradt vagyok, megyek aludni, majd ha felkeltem. Magamban imádkoztam, hogy sose jöjjön el ez a pillanat. De eljött méghozzá túl hamar, „most mit mondjak neki, mikor még magamnak sem tudok válaszolni mit is érzek?” Már hogy a fenébe ne tudnám, evidens, hogy semmit sem! Kiborultam. Úgy döntöttem bezárkózok. „Lehet, beszélnem kellene Gáborral. Nem is rossz ötlet, ha talizunk, el tudom dönteni mi van.”

2010. október 14., csütörtök

Szerelmes történet: A baj!

3.
A baj!

Másnap reggel az a nyamvadt telefon úgy döntött megszabadít a hallásomtól, de meghiúsítottam a tervét és aludtam volna tovább, ám újdonsült szobatársam alkoholszaga marta az orrom. Gyors reggeli mosdás, fogmosás és irány Anna. Ahogy beléptem a szintén alkoholszagú szobába és letelepedtem a helyemre, valami motoszkálni kezdett a fejemben. Valami elviselhetetlenül piszkálta a csőröm, és rá is jöttem hogy mi. Vagy inkább ki. Ott volt az a magas emós kölök, ült és bámult ki a fejéből. Persze hogy nem hagytam annyiban a dolgot.

- Te mindig ilyen csöndes vagy? Szegeztem neki a kérdést, de csak bámult tovább mintha nem is hallana. Majd megreggeliztettem! Ha valaki megkérdezné, miért, azt felelném azért, mert Hülye vagyok. Úgy döntöttem egyszerűen nem veszek róla tudomást, előbb utóbb csak elmegy. Unalmamban nézegettem ide-oda, álmodoztam. Ahogy a földet sasoltam feltűnt egy cipő. Milyen aranyos, ahogy fel-le mozog?! Tetszik nekem! De vajon kié lehet? Szép lassan elkezdtem kutatni ki a gazdi? És akkor rám szakadt a világ. Ő volt az a maga teljes valójában, sőt bejelentette, hogy elmegy, épp most amikor kezdtem élvezni a jelenlétét.

 Álljunk csak meg egy szóra!

Mi az, hogy élvezem? Ez tiszta őrület. Én egyetlen embert élvezek és az a Gábor. Még egyszer nem futok bele semmibe. De akkor mégis miért érzem azt, hogy vele akarok lenni. Mi van? Én nem akarok vele lenni csak a cipővel, elvégre nekem csak az tetszik. Emlékezzünk csak: bamba tekintet, nagy fülek, felvágom az ereimet, ó és még valami, majdnem fele akkora vagyok, mint ő. Téma lezárva. És akkor jött a nagy kérdés:

-Betti mi van veled? (Ezt a kérdést Anna tette fel)-Velem? Semmi. (10 perc némaság után végre kiböktem azt ami nyomott. Pontosabban azt nem csak valamit! Mit tudjam én, ami jött.)
-Anna baj van!!!
-Mi a baj?  Csak nem Robi?
-Dehogy!  (megint csend)
-De!! Nem tudom mi van velem!
-Bejön?
-Nem és egyáltalán nem érdekel !!!!!!!!! Csak végre van egy ember, aki nem röhög ki azért amit szeretek.
- És mi a baj?
-Az a fiú még nagyon sok szenvedést fog okozni nekem.
-Ajjjjajjjjjjjjjjjjjjj!
-Mi van?
Gyanús vagy!
-Ne legyek. Nincs semmi és kész.
-Biztos?
-Az!     Szerinted ma ott lesz?
-Nem tudom de azt igen, hogyha mégis úgy alakulnának a dolgok…
-Ahogy Nem Fognak!!! -Förmedtem rá-.
-…de ha mégis akkor nagyon sajnállak.
-Miért?
-Hát tudod, ő olyan társaságban van, ahol a nőket nem tűrik meg. Lehetsz te a világ szépe, akkor is szidni fognak, és az a baj hogy nem neked mondják, hanem neki.  Robi pedig nem tudom, hogy túl tudna-e ezen lépni.!
-Azt akarod mondani ezzel, hogy ha a haveroknak nem tetszenék, nem jönne velem össze? Hát ez gáz. 
Mármint nem azért, csak mindig is utáltam az ilyet. Bár ez engem nem érint, nekem ott van Gábor, rá van szükségem nem másra.

A kínos beszélgetés után elvonultam, magányra volt szükségem. Be voltam zsongva! Dühös voltam magamra mégis hogy képzelem hogy más és nem Gábor?  Egyáltalán hogy képzelem hogy tetszik. NEM  TETSZIK! Persze ezt Annának nem tudtam megmagyarázni, de magamnak se.
 Folytatás következik

2010. október 12., kedd

szeretem - nem szeretem - az idő és a szerelem - ki ő? - ki vagyok én? mit akarunk ?

1. fejezet
Magamról

Az életem az elmúlt 1 évben hosszú lenne leírni, gáz volt, de egy sorsdöntő NEM szócska után végre helyre jött. Megszabadultam a Neótól, (az exem, nem lényeges. Már meg ne sértődj Neó, de a könyv nem rólad szól), és végre egyedül voltam. Egy beszélgetés rádöbbentett, addig nem kezdhetek új kapcsolatba, amíg a Gábort szeretem, márpedig szeretem. Legalábbis januárban még szerettem. De aztán valami történt

2. fejezet
Ki is ő?

Megszokott dolog, hogy Annával bulizunk úgy kb. minden nap. Anna egyébként magas, csinos (bár ezt magának soha nem fogja beismerni) akaratos nagyszájú csajszi és az élete úgy nagyjából pasimentes! Nem inkább csak kapcsolatmentes. Szóval Annával bulizni mentünk aznap is. Egy valamit kihagytam Anna jellemzéséből. Azt, hogy ha készülődik, az általában éjfélig tart. Ellentétben velem, aki 30 perc alatt elkészül, ha akar! Hozzá tenném, hogy az elmúlt időszakban mindenki egy bizonyos Robiról mesélt nekem. Állítólag sokszor volt benn az egyetemen, sőt tiszteletbeli egyetemista, bár én még sose láttam korábban. De már maga az a tudat idegesített vele kapcsolatban, hogy Nótika egyből lecsapott rá (E lány személye lényegtelen). Úgy voltam vele, ha összejönnek, a srácnak egy csepp esze sem lehet. Szóval ott tartottam, hogy Kulacs buli! Ott volt Robi, a fiú, akit mindenki emlegetett. Velem szemben ült, óvatosan megnéztem magamnak. Pár megállapítás:
  • A füleivel repülhetne.
  • Emós (felvágom az ereimet, világfájdalom stb…)  
  • Egyáltalán nem az esetem.
  • Nagyon vékony.
Ültem a padon, magam elé bámulva és azon töprengtem Annával táncolni kéne menni. Valaki leült mellém. A hangjából úgy ítéltem, hogy az Emós kölök az. Egy csajról beszélgettünk, és itt kiegészíteném a megállapításaimat:
  • Abszolút töketlen.
De volt legalább egy közös téma, amit hozzátenném nem kis meglepetésemre, kivesézhettünk. Elég, ha annyit mondok: Argentin szappanoperák? (No comment!) Lassan véget ért az este, és elindultunk haza. A társaság:

Milán: Azon egyetemisták közé tartozik, aki a hét  mind a 7 napján IHB-partit rendez!  Mindennapi megélhetését a Pókerre alapozza, (hozzátenném Robit is így ismerte meg), és bizony sokak számára fájóan őszinte (bár én így szeretem)!  Szeretetét ugyanis gyakorta úgy fejezi ki, hogy jobb ha az édesanyám nem hallja!
Anna: Őt már ismeritek,
Laci: Hát őróla nem is tudom mit írjak. Elég annyit tudni, hogy elég furcsa eset, oly ritka példánya a tanulóknak, aki az egyetem hírnevét nem lefelé, hanem fölfelé emeli.
Én : Én én vagyok és pont. És végül de nem utolsó sorban
Robi: mondjam még hogy ki ő?

Véget ért az este, irány haza. Megérkeztünk  Bolyai kollégiumba(Otthon, mocskos otthon), és azon kaptam magam, hogy hőn áhított szabadságomat felrúgva egy pasival osztom meg a szobámat. Miután úgy döntöttem barátilag nem szexelek vele nem erőltette a témát, aludtunk. Ő volt Milán (aki esetleg nem jött rá). Később (egészen pontosan 7 hónap múlva) megtudtam e két kedves férfiú rajtam akarta bemutatni, hogy ők igen is férfiak, és azon ment a vita, ki legyen az a szerencsés, aki nekem is bebizonyíthatja mennyire rátermett a libidója.

 Folytatás következik

Készítette: Szegletes Bernadett & Horváth Róbert