3 évvel ezelőtt történt , amikor az interneten megismertem egy lányt.Örültem hogy tudtam van egy olyan lány mint ő .. de soha nem lehetett az enyém ( persze csak ezt gondoltam akkoriban ). Egy vagy másfél év után olyan szintre jutottam hogy azt mondtam neki szeretem. Sajnos akkor már késő volt, fél éve volt már barátja. Azt mondta ő is így érzett, de nem merte el mondani. Sajnáltam, de mivel nekem az volt a fontos hogy boldog legyen. Nem érdekelt kivel , csak az legyen.
Egy idő után szakítottak azzal a sráccal , de mi akkor éppen nem beszéltünk , sokat veszekedtünk egymással, sokszor alázkodott meg azért hogy kibéküljünk. Mindig megpróbáltam valami módon elmondani hogy még mindig szeretem de amikor újra beszéltünk.. ismét volt valakije. 3 évet vártam arra hogy vele lehessek, de elfogyott a türelem.. összejöttem egy olyan lánnyal akit ő is ismert, de vége lett vele bizonyos okok miatt. Azután talán 1 héttel felkeresett és ismét bocsánatot kért, de akkor szakított vele épp egy srác aki szegényt átbaszta..
Nagyon sajnáltam hogy kihasználták mert az eddigi tapasztalatok szerint nagy szíve van. Sok mindenben hasonlítottunk , tetszett hogy majdnem olyan mint én, és hogy annyit eltudtunk szórakozni. Mindig is szerettem őt, csak nem bírtam várni... azzal a lánnyal akit ő is ismert , azért szakítottam mert vele akartam lenni és mert azt hittem most sikerülhet. De az utóbbi időben ismét sokszor volt olyan hogy alig írt nekem , vagy csak mosolygós jeleket , és ez sokszor történt , pedig régen annyit tudtunk beszélni... akkor megint összevesztünk
.. Később minden kezdődött előlről, annyi volt a különbség hogy most elmentem hozzá és végre együtt voltunk. Az első hétvége valami csodálatos volt vele, és soha nem fogom elfelejteni. A második hétvége pont az ellentétje, azon a héten olyan fura volt, megint a rövid 1 szavas válaszok , mosolygós jelek , stb. A hétvégén többször ellökött magától , egyszer sírt és foggalmam sem volt hogy ezeknek mi volt az oka , valamit rosszul csináltam , valamit elrontottam?
Amikor szálltam fel a buszra kaptam egy szájra puszit, aztán amikor utolsónak akartam felszállni és vissza mentem hogy megcsókoljam , ellökött magától. De a hétvégén amikor simogatni akartam, átölelni, odabújni ő ellökött magától. A következő héten, kedden, elmondta hogy nem szerelmes belém. Csak bemesélte magának hogy menni fog ez az egész, de attól függetlenül szeret, de ezek után még azt is elég nehéz volt elhinnem. Vége lett mindennek köztünk.
Nem ment már az se hogy újra higyjek a barátságunkban vagy a kapcsolatunkban. Tudom hogy ő nem ilyen volt, aki hazudik másoknak és bemeséli magának a dolgokat, megváltoztatták a férfiak és a félelem? Esetleg ahogy egyre idősödött és a mindennapi problémák? Elmondani sem tudom mennyire sajnálom, hogy a dolgok így alakultak. Hisz bennem bízhatott volna, én soha nem akartam elhagyni őt, eltudtam volna vele képzelni az életemet is. Olyan rég ismertem őt, annyira fontos volt számomra és annyira szerettem őt. Azt hittem végre együtt lehetek a tökéletes nővel. Most már örökre vége... egyikünk se fog megalázkodni a másiknak hogy bocsásson meg , hogy újra beszéljünk , hogy újra lássuk egymást , hogy együtt legyünk
.... Ég Vele ..
