2010. március 1., hétfő

Charlie 5.rész ( Eljegyzés, összeköltözés, szakítás és külön válás )

A szerelem határtalan és ostoba, társkeresőként sose követném el azt a hibát, hogy elengedném, akit szeretek - főleg szó nélkül


szerelmes kép photo picture szakításSzakításunk okát röviden megbeszéltük, és megfogadtuk minket többet el, nem választanak. Mégis titokba tartottuk, akik előtt kellet. Szabad perceinket egymással töltöttük, ha csak annyit is, hogy hazakísérjem. Ilyenkor kerülő úton mentünk ezzel is igyekeztük késleltetni a búcsúzást. Tavasz lett, nyári napokat idéző meleggel. Megnyílt a csónakház megkezdődtek Erika számára az edzések. Természetesen én is tag lettem, és az első naptól kezdve úgy bántak velem mintha régóta közéjük tartoznék. Vége lett az iskolai évnek az egyesület a nyári túrát egyeztette. Hogy fogok tudni velük tartani, ha nem engednek el? Mondván nem veszíthetek semmit, felkerestem a gyámügyi előadót, aki elintézte a bekerülésem. Meglepett mikor azt mondta, informálódott utánam és megtudta, hogy az utóbbi időben nagyon megváltoztam, megkomolyodtam. Tehát nem látja indokoltnak tovább az elhelyezés fenntartását. Holnap menjek vissza tíz órára, addigra elkészíti a határozatot. Gondoltam magamban, na erre kíváncsi leszek. Bent közöltem a nevelőkkel a helyzetet, és reggel segítettek (leszerelni). Kilenc órakor bementem az igazgatóhoz, aki közölte velem ilyen eljárás nem létezik, és nem mehetek sehova. Tíz óra tíz perckor kerestek, hogy azonnal menjek, mert a határozat átjött faxon, megszűnt az elhelyezésem.

Az igazgató búcsúzkodni próbált, mivel már nem tehetett semmit ellene fiatalos hevességgel, elküldtem valahova. Állítólag az irodában levő festménynek attól a perctől kezdve fel van akadva a szeme. (az igazgató, akit annak is tartottam más helyre ment. Sajnos a leggonoszabb nevelő lett kinevezve ideiglenesen az igazgatói posztra).

Végre szabadon, szerelmünk teljesen szárnyra kapott, és nemsokára már titokban sem kell tartani. Erika testvérei is jó barátaim lettek az öccse és a húga, azzal bizonyítva, hogy titkunkat nem fedték fel soha. Mivel minden titok egyszer kiderül, mi sem járhattunk másképp. Augusztus vége felé egy kellemes edzés után betértünk egy kis pizzériába. Mikor beléptünk tudtuk minden el van veszve.
Szemben az ajtóval minket nézve a szülei ültek.

szerelmes kép photo picture szakításMivel a jó napjukat megjelenésemmel elrontottam, hamarosan távoztak. Mi sem maradtunk sokáig, Erika jobbnak látta a családi kérdez-felelek csatán hamarabb túlesni. "Honnan került elő megint ez a fiú? Talán az óta is tart a kapcsolatotok?" Végül beletörődtek a megváltoztathatatlan helyzetbe, ez nem egy futó kaland, ellene jelenleg nem tehetnek semmit. Szeptember végén lettem meghívva, hosszú idő után. Erika nagykorú lett, és ha már így alakult legyek jelen a születésnapján. Szorongva mentem fel hozzájuk, tudtam szülei álláspontja velem szemben semmit nem változott. Valószínűleg úgy voltak vele, akkor inkább legyünk szem előtt. Legalább mindenről időben értesülnek. Főleg mert ez az év az érettségi éve, és a szerelem miatt nehogy félvállról vegye. Szárnyaltunk szabadon, korlátok nélkül. Abban a hitben, hogy ez így is marad. De tavasszal én is nagykorú lettem, ekkor szembesültünk vele ezt máshol is nyilván tartották. A kezemben tartott kartonlap ezt hirdette. Nem tudtuk, mi és, hogy fog alakulni, de biztosítottuk egymást kapcsolatunkon ez sem fog változtatni.

Nagy lépésre szántuk rá magunkat, szülei elé álltam Erika kezét fogva. Ő bátorított és én ebből erőt merítve megkértem a kezét. Szűk baráti körben került sor az eljegyzésre, családunkból senki nem volt jelen. Az eljegyzést a barátoknak rendeztük, de a gyűrűkkel mindenkinek a tudtára akartuk hozni szándékunkat.

Karácsony, szilveszter, valentin nap, húsvét

szerelmes kép photo picture szakításErika iskolai évei befejeződtek, és lassan közeledett az idő, hogy utjaink egy kicsit elválnak. Augusztus a bevonulás hava, féltünk tőle mikor látjuk újra egymást. Erika nagymamája könnyen megoldotta helyettünk a helyzetet, "ne aggódjatok gyerekek, te leszerelsz, összeházasodtok és kész" teljesen felvidítottak a hallottak. Amennyiben a nagymamának sikerült bizonyítanom, akkor mindenkinek sikerülni fog, mert eddig a percig a nagymamája sem hitt bennem. Másfél évre vonultam be, de a változás szele miatt egy év lett belőle. A szerencse is mellénk pártolt, mert még a városból sem kellett elmennem. Karácsonyt vagy a szilvesztert töltöm szolgálatban? Nem is volt kérdés, Karácsony napján mellette a helyem, így a szilveszter a szolgálat jegyében telt volna, ha Rómeót meg nem szökteti Júlia. Könyvem elsejétől volt érvényes, és mivel a bázison elegek ketten, magamat hamarabb elengedtem. Lassan a katona idő is letelt és végre otthon lehettem azzal, akit szeretek.

Mivel úgy láttuk most már itt az ideje, hamarosan összeköltöztünk. Elkezdtük közös életünket, szerelmünk nem ismert határokat. Lassan az esküvőn kezdtem gondolkodni, mit, hogy kellene tenni. Legnagyobb problémám az volt, hogy a szüleimmel laktunk. Napról napra rosszabbnál rosszabb gondolatokat ébresztett bennem. Mikor a probléma megoldásához vezető utat kerestem, csak falakba ütköztem és sajnos kiutat nem találtam. Erikával sem osztottam meg gondjaimat,

Mert rettegtem attól ha szembesítem az előttünk álló nehézségekkel szakítás lesz belőle. Azt hiszem egyetlen szavával, megoldotta volna. A szüleinél még mindig rosszul állt a szénám, és emiatt nem mertem hozzájuk fordulni, segítségért, tanácsért, ötletekért. Végső kétségbeesésemkor merült fel bennem a gondolat. El kell őt engednem, szabaddá kell tennem. Ebben a helyzetben nem élhet velem. Az ő boldogsága mindennél fontosabb. Mert nem vagyok semmi és senki. Baljós gondolataim magját valaki már régen elvetette és kicsírázott mikor felébredt bennem a felelősség érzete. Február vége felé egy borongós vasárnap Erika megkérdezte "szeretsz?". Ekkor megszólalt bennem a hang. Itt az idő tedd meg, engedd el, ne láncold magadhoz ő jobbat, érdemel. Nemmel válaszoltam, tiltakozó szomorú szívvel, hittem benne, hogy jó döntést hozok, pedig valahol mélyen éreztem, hogy ezzel csak gyáván megfutamodok a nehézségek elől. "Költözzem haza, ezt kívánod?" maradj üvöltött a szívem, de a szavak nem hangzottak el. Megfogta arcom szemembe nézet "két hetet adj és én kiszeretek belőled."

Szakítás, fájdalom, gyötrelem, szerelem


szerelmes kép photo picture szakításSzeret, még mindig szeret, Istenem mit tettem, elküldted őt, kit mindenkinél jobban szeretek, ki nem jelent számomra többet csak az életet. Eltelt a két hét, és nem beszéltünk róla, de ekkor bennem a fájdalom már régen tombolt. El fog menni! Meg kell próbálnom erről lebeszélni. Hasztalan, mostanra szavaim előtt bezárta a kapukat. Délután érte jöttek, az autóba bepakolt, egy pillanatra úgy tűnt visszanéz, de becsukta maga mögött az ajtót. Fájdalmam a tetőfokára ért és a nevét üvöltöttem, de nem hallotta, nem jött vissza. A következő napokat, heteket bábuként éltem meg, tettem a dolgom, de lélekben nem voltam jelen. Tennem kell valamit, talán még nem késő! Szokott időben az egyesületbe mentem, szerencsémre ott találtam. Beült mellém a Wartburgba, és a házukig vittem. Ígérte meghallgat, de miután megálltunk ki akart szállni. Nem tudom miért tettem, éreztem ez már tiltott gyümölcs, mégis, hirtelen megcsókoltam. Eltolt magától és kiszállt, otthagyott, pedig el szerettem volna neki mondani mit miért tettem. Megkeményítette velem szemben teljesen a szívét és éreztem elveszítettem. Nélküle élni talán lehet, de számomra teljesen értelmetlen. Komoly lépésre szántam rá magam, mindennek véget vetek. Erikánál fontosabb dolgot el úgysem veszíthetek. Tényleg az utolsó pillanatban véltem hallani a hangját, (ha még látni szeretnél engem, ne tedd meg). Hangja valóságosnak hatott, de ahol akkor voltam nem lehetett ott. Még egyszer látni, hangját hallani? Nincs az a fájdalom, amit ne tudnék azért a percért kibírni. De a sors üzente, vele nem lehet tréfálni, munkahelyem udvarán összeestem, elsötétült előttem minden. Korházban dolgoztam rögtön segítettek, mégis másnap este lett mire nagyjából magamhoz tértem. Gyógyszerhegyek melyektől zsongtam, kába voltam. De mivel fájdalmamat nem enyhítették, hamar abbahagytam. El kell viselnem ezt a fájdalmat, hiszen én választottam. Csak az a gondolat enyhítette, hogy előbb utóbb látni fogom, bármeddig is kell rá várnom. S akkor elmondhatom neki minden szerelmes gondolatom.
Megjegyzés küldése