Charlie 4.rész ( Szakítás, elzárás, új élet, új év )

Másnap délelőtt sikerült elérnem telefonon. Megtudtam, nagyon későn érkeztek haza, de a mai délután már a miénk. Nem csak a délután, hiszen még előttünk a nyár, előttünk az élet. Szüleimnek hamar bemutattam és ők az első perctől kezdve családtagnak, tekintették. Lassan elérkezett, hogy nekem kellett tiszteletemet tennem a szüleinél. Ideális családi körbe kerültem, olyanba, amibe nekem soha nem volt részem. Mégis kellemetlenül éreztem magam, nem tudtam, mit kellene tennem, hogy viselkedjek. Szülei sem könnyítették meg a dolgom, igen távolságtartóan viselkedtek. Kapcsolatunkat igaz nyíltan nem ellenezték, de szándékukon kívül éreztették velem, hogy Erikának nem én vagyok a megfelelő partner. Augusztus végén még rosszabbra fordult a helyzetem. Az előszobai telefon asztalon felejtettem a kimaradási engedélyem, és ebből igazolva láthatták félelmeiket. Ekkor még nem vettünk észre belőle semmit, hiszen szárnyalt velünk a szerelem.

Közeledett Erika születésnapja, sokat gondolkodtam milyen méltó ajándékkal, lepjem meg. Ez irányú lehetőségeim igen szűkre szabottak voltak. De olyan ajándékot adtunk egymásnak, amit soha el nem felejthetünk és másnak, többet oda nem adhatunk. Megfürödtünk a szerelem tengerében.

Október végén mégis bekövetkezett, amire nem is gondoltam. Elküldött magától szakított velem. Teljesen össze voltam zavarodva, ezek szerint csak játék volt az egész? Lakásukból kilépve már nem tudtam visszatartani és összefutottak a könnyek a szememben. Ezek után mi történt már nem emlékszem, csak ment magától a lábam. Mindenről megfeledkeztem, már semmi nem volt fontos. Bánatos merengésemből valahol a belvárosban, igazoltató rendőrök zökkentettek ki. Hajnali időben való csatangoláshoz fiatalnak találtak, távozási engedélyem már réges-régen lejárt. Ezt nem lehetett megmagyarázni. Megkértek tartsak velük, ellenérveket nem találtam. Délelőtt vittek vissza az intézetbe. Tudtam mi vár rám, az izolációs részleg. Három-négy napot már töltöttem ott a kezdeti időkben, de ekkorra már régen elfelejtettem milyen. Nyomasztó érzés volt újra oda bekerülni. Mindentől és mindenkitől elzárva, kapcsolatba senkivel nem kerülhettem. Az a tény, hogy nem magamtól mentem vissza, hanem a rendőrség jóvoltából ez olyan hosszú időt jelentett, mit el sem tudtam képzelni. Negyvenkét nap, hat, hét maga a pokol. Karácsony előtt térhettem vissza a társaim közzé, és örülhettem, hogy az ünnepekre hazamehetek. A bezárt hetek alatt arra a következtetésre jutottam, hogy a szakításunk körül valami nincs rendben, és ennek utána szerettem volna járni. Úgy éreztem valaki, sugallhatta Erikának a dolgot és választása, nem lévén végül megtette. Mégsem kerestem fel, tiszteletben tartottam döntését. Annyira mentem közel hozzájuk, hogy láthassam ablakát, talán kinéz rajta. A téli hidegebb időben tudtam erre nem sok esély, van. Kaptam tőle egy levelet, de nem írta benne, hogy szeret, csak valami gyenge magyarázatot. Pedig a szándéka a feladóhoz volt írva, de akkor nem értettem. Elérkezett a szilveszter napja nehezen indult, mint minden napom, Régi ismerősbe botlottam és beutaztuk az egész várost, meglátogattunk egy-két ismerőst. Estefelé járt az idő mikor felvetette, menjek vele a klubba. Nem volt hozzá kedvem, de mégis sikerült rábeszélnie. Irány haza átöltözni.

A lakásba belépve megfordult körülöttem a világ. Valaki ült a szobámban, éjjeli lámpa felkapcsolva és az üvegajtón keresztül láthattam a sziluettjét. Belépve Erika a nyakamba vetette magát és neheztelő hangon a fülembe, suttogta "tudod, hogy milyen régóta várok rád? Nem vetted komolyan a levelem? Hiszen odaírtam. (to-be)". Rögtön kisütött a nap és életre kelt minden, az elmúlt hosszú hetek rossz napjai köddé váltak. Hiszen kéz a kézben léptünk át az újévbe egy közös új életbe.

Charlie 3.rész ( A Kenu túra )

 Ha szerelem első látásra , akkor a következő alkalommal is szerelem

Indulásunk előtt a társaság egy része hangot adott kétségeinek, és felvetették, nem járnának e jobban, ha engem esetleg otthagynának. Ebből kisseb vicces szócsata alakult ki, végül közöltem velük "akinek valami nem tetszik, felőlem úszva is folytathatja az utat". Laci-bá zárta le a vitát indulásra felszólítva minket. Nekem külön felhívta a figyelmem, meg ne merjem előzni a vezér hajót, mert annak beláthatatlan következményei lehetnek. A mai napra igen rövidtáv volt betervezve, mivel az én jó voltomból tegnap már megtettük majdnem az út felét. Ezt a rövid utat azért sikerült jól elhúzni, késő délután volt már de még nem értük el a táborhelyet. Állítólag közkedvelt hely a vadkempingezők számára. Valóban annak tűnt, büfés pavilonok tűntek fel a távolban, végtelenbe nyúló színes sátor kavalkáddal övezve. Reméltük még maradt a mi sátraink számára is hely. Legnagyobb meglepetésemre ismerős hajókat véltem felfedezni a parton.

Itt azonnal ki kell kötni gondoltam, és a part felé kormányoztam kenunkat. De vezérhajónk töretlenül haladt tovább. Ilyen nincs ezt nem, tehetik velem! Nekik is látniuk kellet! Hosszú óráknak tűnt mire a partot megközelítettük, kikötés és táborverés. Nekem azonnal vissza kell mennem, talán nincs olyan messze a táboruk. Hirtelen nem tudtam felbecsülni a távolságot, csak abban voltam biztos, hogy oda fogok jutni. De hogy? Mivel? Már nem emlékszem, hogy a kajakot elkértem vagy csak el akartam kérni. De perceken belül ismét a hullámok hátán voltam és gyakorlatlanságom ellenére őrült iramot diktáltam. A kajak fájdalmasan felsikított mikor táborukhoz érve felszaladt a sóderos partra, kissé zajosan érkeztem. Erika után érdeklődtem, de sajna többedmagával elment körülnézni a környéken és még nem érkezett vissza. Tovább nem maradhattam így is sötétben, kellet visszaeveznem a táborunkhoz. Nevelőim látszólag nem voltak vicces kedvükben, kajak sehol s nem tudták hol vagyok, (tudták). Bokafogás tetteim büntetése és Laci-bá kíméletlenül végre is hajtotta. Hátba vágott majd elemlámpát nyomott a kezembe. "Nem akarlak látni, és ne keveredj zűrbe" nem értettem most akkor mi van? Anikó néni sietett segítségemre, és a part mellet húzódó úthoz vezetett, amit eddig észre sem vettem, "menj már és siess vissza" s mosolyogva elküldött. Futva érkeztem meg az evezősök táborához. Erika még mindig nem érkezett meg, mert hiába sötétedett be felismertem volna a tábortűz körül ülők között. Találtam egy nagyobb kőrakást és arra telepedtem, azzal a feltett szándékkal, hogy mindenképpen megvárom. Távolról néztem a tűz lángjait türelmesen, és nemsokára halhattam felcsendülni a számomra oly édes hangot. Feléjük siettem és már halottam is beszélgetésüket, melynek én voltam a témája, "Erika keresett az a tegnapi fiú, de már régen elment", "és éppen időben ért vissza" szólaltam meg mellettük. "Milyen kitartó" jegyezte meg valaki a tűz körül ülő hölgyek közül. Sietve magukra hagytuk a társaságot, és egymás kezét fogva sétáltunk az úton. Örültünk egymásnak és az ajándékba kapott perceknek. Váratlanul toppant elénk az öccse és haragosan közölte nővérével "remélem ma éjjel a saját sátradban, alszol!" és dúlva-fúlva továbbment.

Összemosolyogtunk, minek nekünk sátor, ha kéz a kézben lehetünk a csillagokkal teleszórt ég alatt, nekünk elég, ha a friss szellő játssza a fa leveleken az altatódalt. Nem nehezteltem öccsére váratlan kirohanása miatt, egyszerűen féltette a nővérét. Hiszen csak azt látta, hogy beevezek az életükbe egy félig elsüllyedt kenuban. Rövid séta után nagy nehezen elbúcsúztunk, majd otthon találkozunk. Túránk utolsó napjai nagyon nehezen teltek, mert útközben még távolról sem sikerült meglátni az evezős társaságot. Végül mégis megérkeztünk, és Lacibá most torolta meg igazán a túra alatt elkövetett bűneimet. Nem írta alá a távozási engedélyem. Nem tudtam, mit tegyek, elkésni, megváratni, egyáltalán el sem menni az első randevúra. Először fordult meg a fejemben, hogy engedély nélkül távozom. Szerencsémre nem tettem meg, Laci-bá egy jó órán keresztül hagyott szenvedni, de végül kezembe nyomta a pappírt. Siettem, repültem, de úgy éreztem, mintha minden akadályozna. Végül mégis megérkeztem a megbeszélt helyre, és vártam mikor érkezik meg. Nem terveztünk semmit, csak tudassuk épségben megérkeztünk. Talán tíz-húsz percünk lett volna egymásra, mert a randit a megérkezés napján este nyolcra beszéltük meg. Nem jött el a megbeszélt időben és én vártam rá ameddig megtehettem. Sietnem kellet, nem mertem megkockáztatni, hogy késve érjek vissza az intézetbe. Annak tényleg komoly következményei lettek volna.

Charlie 2.rész ( A Kenu túra )

 Szőke göndörödő hullámos hosszú haj, bájos mosolygós arc, és azok az égszínkék szemek. Mikor rám pillantott, elakadt a szavam a gerincemen mintha áram futott volna végig. Hirtelen olyan melegem lett mintha a tűzben ülnék és nem mellette. De ez a tűz belülről lobbant fel, egy teljesen ismeretlen érzés mely elöntött, és éreztem lángra, gyúl az arcom. Nem tudtam, mit kellene tennem, ezzel az érzéssel még soha nem találkoztam, mégis jó barátként üdvözöltem. Több alkalommal kerültünk egymás pillantásának sugarába, és az a tized másodperc, míg pillantásunk találkozott mindannyiszor fellobbantotta, a tüzet. Már-már úgy éreztem, mintha tűzvihar tombolna bennem, nagyon zavarban voltam emiatt. Próbáltam nem ránézni, de egy láthatatlan erő mindig rákényszeríttet. A tábortűz lángjai lassan lohadni kezdtek és vendégeink induláshoz, készülődtek. A szőke fürtök meglibbentek és a lány a sátraik felé indult. Megállt tőlem pár lépésre, és megkérdezte a társaságtól "nem kísérne el valaki?" Eközben a szemembe nézett, de nem egy pillanatra. Nyíltan mélyen teljesen tűzben égve, és azt üzente számomra (gyere velem). Mozdulni nem tudtam tagjaim, nem engedelmeskedtek. Zavarban voltam, biztos jól értettem, amit szavak nélkül üzent nekem? Már éppen mozdultam volna, mikor egyik társam lámpával kezében hozzálépet "majd én elkísérlek". A lány még egyszer rám nézett "gyere", de még most is bénultnak éreztem magam. Elindultak és a lány körvonalát néztem addig, míg bele nem olvadt a sötétségbe. Dermedtségemből felengedve körülnéztem, valaki segítsen, mi történt? Hirtelen nevelő nőnkre, Anikó nénire néztem. Szintén rám nézett és enyhén elmosolyodott, mintha kissé megbiccentette volna a fejét ezzel bíztatva engem. "menj már te buta". Tehát látta, nem volt képzelődés. Úgy olvasott a jelenetben és bennem, mint egy nyitott könyv lapjaiban. Hirtelen felálltam és már indultam volna, amikor visszaérkezett a társam, olyan ábrázattal, mint akit leöntöttek hidegvízzel. Mikor megláttam olyan mérhetetlen haragot, éreztem iránta, hogy leírni nem lehet. De leginkább magamra voltam mérges. Meglátta rajtam az indulataimat, és védekezően mondta "egyszerűen elküldött", és gyorsan távozott mellőlem, még mielőtt kitör a vihar. A sátraik felé siettem, de az evezősök tábora már elcsendesedett, próbáltam találgatni melyik lehet az Ő sátra. Többször végigsétáltam a tábor mellet húzódó ösvényen, de már senkit nem láttam nem hallottam. Végül a saját sátramba mentem és hálózsákba bújva sokáig néztem töprengve a vászonfalat. Eldöntöttem reggel megkeresem, legalább a nevét és hogy hol lakik? Megtudni róla mindent, ezernyi felmerülő kérdés. Lehet, hogy együtt folytathatnánk az utat? Ettől a gondolattól megnyugodva tudtam végre elaludni. Tábori zsivajra ébredtem, mikor kinyitottam a szemem azonnal tettre kész voltam. Sietve felöltöztem és kiugrottam a sátorból, elindultam a másik tábor felé, de félúton földbegyökerezett a lábam.

Elmentek. Se, sátor se hajó, se egy teremtett lélek. Semmi nem maradt utánuk csak a sátrak által lelapított fű nyoma. Elment elvesztettem őt pedig még nem is ismertem. Felidéződött a pillantása, szavak nélküli üzenete. "GYERE"

Rögtön tudtam, mit kell tennem. Gyorsan bepakolni és utánuk menni, nem lehetnek még messze. Ekkor először a túra alatt a mi kenunk került elsőnek a vízre. A többieket hátrahagyva elindultunk, hogy utolérjük az evezősöket. Ekkor még nem tudtam, hogy azok a kecsesen hosszú kétpárevezős hajók mekkora sebességre képesek. Úgy gondoltam hamarosan megpillantjuk őket, de a délelőtt folyamán nem sikerült beérni a hajóikat. Kora délután észrevettem társaimon a fáradtság első jeleit és különböző praktikákkal biztattam őket, hogy ne lazsáljanak. A nap kezdte elveszíteni erejét, jelezve nekünk, igen eltelt az idő. István rám nézve közölte borús kilátásait, ebből baj lesz. Beláttam, hogy igaza van és szomorúan a part felé, kezdtem kormányozni hajónkat. Nem messze három hatalmas sóderdomb emelkedett eltakarva a folyó kanyarulatát, reméltem mögötte alkalmas területet találok táborunknak. Kissé félve gondoltam arra mi fog történni, ha a többiek utolérnek. Nevelőink akármilyen jó indulattal is kezeltek minket, tudtam az önfejű akcióm mellet nem fognak szó nélkül elmenni. A társaság többi tagjától is számítanom kellet egy-két keresetlen szóra, amiért ilyen nagy távolságot kellet megtenniük miattam. Teljesen magam alatt voltam, nem értem el a célom és valószínűleg mindenkit magamra haragítottam. A folyó kanyarulatát elhagyva nem hittem a szememnek, az elém kerülő látvány teljesen fellelkesített. Kétpárevezős hajók feküdtek egymás mellet a parton, türelmesen várva a következő vízre bocsátást. Szívem őrült ritmusba kezdett látva a nyüzsgő tábori életet. Mégis utólétük őket és Ő is ott van valahol közöttük. Minden szorongásom elszállt, bármilyen megrovásban részesülök akkor is megérte. Kikötöttünk a táboruk szomszédságában, és sietve felállítottuk a sátrunkat mindent elrendezve a többiek megérkezéséig. Jó félóra múlva megérkeztek, meglepetésemre Laci-bá összehúzott szemmel rám nézve mondta "nagy utat tettünk meg, remélem megérte". A többiektől is elmaradtak a keresetlen szavak habár valaki nevetve közölte véleményét "Charlie teljesen megkattant". Belülről örömtáncba kezdtem, hogy ilyen olcsón megúsztam és rögtön az evezősök felé, siettem. Itt a lehetőség a nagy találkozásra. A táborukat figyeltem hol lehet a lány, de minden igyekezetem hiába, nem sikerült megpillantanom. Leültem a Duna sóder szegélyezte partján, néztem a víz játékát, és miként ver hidat aranyból a lemenő napsugár. Több kérdés merült fel bennem, milyen indokkal menjek oda hozzá? Lehet, hogy félre értettem valamit az este és már nem is emlékszik rám? Kétségeim voltak bátorságom elillant. Váratlanul közeledő léptekre figyeltem fel, odafordítottam a fejem és Ő közeledett felém. Rám mosolygott bátorítóan, szemével szememet keresve. Sietve felálltam és felé léptem "sétálunk?" kérdezte. Egyetlen szavával megoldott minden problémámat, felmerülő kétségeimet. Megfogtam a kezét, és Ő bátorítóan megszorította a kezem. Mintha megállt volna az idő. A tábor és a velejáró zsivaj messzinek tűnt, szinte minden megszűnt létezni. Nem volt más csak Ő meg én. Elmerültem szemének tengerében és megrészegültem hangjának csilingelő dallamától. Sok mindent meg kell beszélnünk ezt mind a ketten tudtuk, de a legfontosabb kérdésre az első érintésünk tisztán érthetően adta meg a választ. Ő és én, én és Ő. Mintha régóta ezt a percet vártuk volna. Éreztük, most egy olyan útra készülünk rálépni, mely mindkettőnk számára ismeretlen, de ezt az utat kéz a kézben közösen fogjuk bejárni. Mikor először hallhattam és mondhattam ki a nevét (ERIKA) belém égett, akár a hangja, mozdulata, léptei ritmusa. Részemmé vált az első pillanattól kezdve. Terebélyes fa mellett, kis tisztást találtunk. Letelepedtünk egymás kezét fogva, kérdések, válaszok, mindent tudni szerettünk volna. Nagyon nehezen kezdtem bele a mondandómba, ki vagyok, és (honnan) jöttem. Féltem attól, hogy amit hallani fog nem tetszik majd neki, de kálváriámat őszintén szépítés nélkül elmondtam. Karomat átkarolta és a vállamra hajtotta fejét, így tudatva mellettem, van, mert ez vagyok, és ezzel együtt vagyok az övé. Felidéződőtt bennem a kőgát átjárója, de a (kapun) levő felírat megváltozott. Arannyal bevont cirádás betűkkel "szerelem kapuja" felírat volt, olvasható rajta.

Hirtelen ötlettől vezérelve átöleltem és ekkor először megcsókoltam. Forgószél repített minket az érzelmek világába, számunkra megszűnt minden és mindenki. Mikor ismét egymás szemébe néztünk, éreztük, egyek vagyunk és szívünk azonos ritmusra, dobog. Könnyű szellő simogatása váratlanul érkezett és mind a ketten beleborzongtunk. Vagy nem is a szellő okozta? Körülnézve láttuk szinte teljesen ránk, esteledet. Nem akartunk elválni egymástól, így a hálózsákjainkért siettünk. Gyorsan bejelentkeztem, de nevelőim tudták hol vagyok. Táborunkból és az evezős táborból is jól láthattak minket, mégsem zavart meg senki. Rövid időn belül megint a kis tisztáson voltunk, de már kellően felkészülve az éjjeli hűvösebb időre. Matracainkat szorosan egymás mellé tettük, mintha ez természetes lenne pár órás ismeretség után. (nekünk ez természetes volt, hiszen egymáshoz tartoztunk) Hálózsákjainkba bújva az elkövetkezendő napokat próbáltuk megtervezni, és az otthoni első randit. Kiderült, hogy ugyan ott lakunk pár HÉV megálló válasz csak el minket. Érdekes, hogy első találkozásunk mégis egy igen távoli helyre esett. Beszélgetés közben kezünk ismét egymásra talált, és végül egymást átkarolva aludtunk el. Nagyon korán ébredtem. Tényleg igaz, vagy csak álom volt az egész? De békésen ott aludt mellettem az a csodálatos leány. Sokáig néztem, ahogy alszik, és göndörödő fürtjei keretezik arcát. Huncut csillogó szemmel rám nézet "jó reggelt" és úgy öleltük át egymást mintha az életük függne tőle. Táborunk is életre kelt és mégis el kellet válnunk egymástól, ha csak rövid időre is. A túrát egymás nélkül de lélekben egymással folytatjuk. Mindkét társaság, indulásra készen. A kétpár evezős hajók egymás után kerültek a vízre. Mikor elindultak tudatosult bennem milyen sebességre is képesek, és nem vehetjük fel velük a versenyt

--vége a második résznek--

Charlie 1.rész ( A Kenu túra )

Egy újabb történet a szerelemről - folytatásos szerelmi történet

"Megérzéseim tévedhetnek, és tévedtek.

Gondolataim félrevezethetnek, és vezettek.

De a szívem őszintén dobogja

Szerelemmel csak téged szeretlek."

Ez a történet a nyolcvanas évek végére nyúlik vissza. Talán egy picit korábbra.

Nem voltam egy átlagos gyerek, de ki az? Különleges adottságom abban állt, hogy bármibe belekezdtem mindig rosszul, jöttem ki belőle. Még akkor is, ha a jó szándék vezérelt. Megbocsáthatatlan dolgaim nem voltak, de nem könnyítettem meg édesanyám és tanáraim dolgát. Jó apám nem igazán vállalt részt nevelésemben ö a népbetegség függőségében szenvedett. Fontos időszakban tizenhárom éves koromban súlyos tragédia érte családunkat. Egy hónap leforgása alatt veszítettem el két bátyámat. Drága szüleim ezt nem tudták feldolgozni. Nekem is igencsak kicsúszott a lábam alól a talaj. Ettől kezdve tanulmányaim leromlottak, kezelhetetlen, agresszív kibírhatatlan lettem. Új iskola, beilleszkedési problémák,... Stb. Viselt dolgaim miatt tizennégy évesen intézetbe kerültem. Hasonlóan nehezen kezelhető fiuk közzé. Nem igazán akartam, de ebbe nem volt beleszólásom. Ekkor kaptam a Charlie nevet, mi alapján az már a múlt ködébe veszett.

Már második éve voltam bezárva. Ezen a nyáron először két hét, otthon, tökéletes kezdete a nyárnak. Hamar eltelt (haverok, buli, fanta) és már el is érkezett a visszatérés ideje. Kellemetlen volt ismét bezárva érezni magam, de vigasztalt a tudat, hogy kenu túrát szerveznek, és én is részese lehetek. Egy nevelőnő, két nevelő tanár és kilenc fiú alkotta a csapatot. Nem lehetett könnyű dolguk kiválasztani a résztvevőket, mert nem ártott, ha olyan a társaság, akik elviselik egymást, és nem ugranak össze minden apróságon. A nevelőkkel közösen megbeszéltük a túrára érvényes szabályokat, de mindannyian tisztában voltunk vele hogy ezek bármikor megváltozhatnak. Irány a Mosoni-Duna. Kimlére érkeztünk, itt kezdtük meg túránkat. Négy túrakenu és egy eszkimó kajak a vezérhajóhoz kötve. Nem voltunk gyakorlott túrázok, mégis nagyobb problémát jelentett, hogy csak három nevelő volt. Ezáltal az egyik kenu legénysége szinte teljesen felügyelet nélkül maradt. Hamar megoldottuk a helyzetet, és én lettem a negyedik hajó kormányosa. Meglepett milyen könnyedén fogadták a társaim, pedig egy ilyen kiváltság megszerzése igencsak civakodásra adhatott volna okot. Tudtuk, kellemes kirándulás elé nézünk, de erre a zavartalan nyugalomra nem számítottunk. A városi zűrzavarhoz szokott fülünknek érdekes volt a természet élő hangja és a szemünket kissé zavarba ejtette a millió élénk szín, melyeket nem fedet be vékony porréteg. Kellemes fürdőzések a Dunában két alkalommal akaratunkon kívül teljes felszereléssel együtt. Mire Mosonmagyaróvárra érkeztünk már rutinosan ment minden. Rajkán a zsilip csatorna csendes vízén tanultuk meg a kajakozás alapjait. Profikká nem váltunk, de kisebb nagyobb távon biztonságosan tudtunk vele közlekedni. A nagy Dunán folytattuk utunkat itt már a sodrás is, segítet. Kétnapos pihenőnket a Szigetközben töltöttük ez ekkor még teljesen érintetlen terület volt. Olyan tiszta vízzel, hogy szemmel tudtuk követni a keszegrajok vonulását. Gémek és egyéb vízi madarak olyan közel engedtek magukhoz, talán meg is érinthettük volna őket, de ez fel sem merült bennünk. Innen továbbhaladva elérkeztünk egy kisebb szigethez melynek a jobb oldali ágán mentünk volna tovább. Rövid út megtétele után megállásra kényszerültünk. Kényszerpihenőnket arra használtuk fel, hogy megbeszéljük az előttünk levő akadály leküzdéséhez szükséges teendőket. Mindenkit lenyűgözött a látvány, aki természetjáró tudja, mit érezhettünk a hullám a hullámon és köveken átzúduló vízfolyam láttán. Főleg mikor a szétfröccsenő vízcseppek ezernyi drágakő színében szikráztak a délutáni nap fényében. A sziget és a part között teljes szélességében egy kőgát húzódott. A sziget felöli harmadánál volt az egyetlen átjáró talán négy méter széles lehetett. Az átjáróban csendes volt a víz, de gyakorlatlanságunk ellenére felismertük a benne rejlő veszélyt. Tudta mindenki a folyó most fog csak igazán próbára tenni minket és az átjáró láthatatlan kapuján mindenki el tudta olvasni a bevésett feliratot. (átjutsz, vagy elbuksz). De azt nem sejtettem, hogy megváltoztatja az életem. Az eddigi sorrendet megtartva mi indultunk utoljára. Gyorsabban közeledett az átjáró, gyorsabban, mint számítottam. Hiába fordítottam irányba a kenu orrát, oldalba kapott az áramlat. Azonnal éreztem, hogy a víz teljesen kivette az irányítást a kezemből és rögtön a sziklák felé, sodródtunk. Minden erőnkkel azon voltunk, hogy minél hamarabb magunk mögött hagyjuk a gátat. Már kezdtem fellélegezni, amikor egy nagyobb szikla felett haladtunk el és utána rögtön a mellette levőnek csapódtunk. Csak a szerencsémen múlott, hogy az ütközés erejétől nem estem bele a vízbe. Pedig igen lecsúsztam a kunú felső pereméről, ahol addig ültem. A borulást szerencsére elkerültük, de ez a társaimnak köszönhető, mert ugyanazzal az erővel eveztek tovább. Csapatunk többi tagja a csendesebb vízen ringatózva nézték végig az átkelésünket. Laci-bá megadta a jelet az azonnali kikötésre, és fennhangon közölte velünk, hogy ezen a helyen lesznek őseink felemlegetve. Csak később értettem meg mi játszódhatott le benne igazán, mikor tehetetlenül kellett végignéznie egy tragédia kibontakozását. Felmértük a károkat és egy jó tíz centis repedéssel gazdagítottuk hajónk már igen karcos oldalát. Cuccaink eláztak, de nem foglalkoztunk vele örültünk, hogy borulás nélkül megúsztuk a kalandot. Továbbhaladásunk egy kis fejtörést okozott, mert ragasztó nem állt rendelkezésünkre. Folyamatos víz kilapátolás mellett haladtunk tovább. Legnagyobb örömünkre, egy evezős táborra találtunk és hajónk rögtön szakértők hozzáértő kezébe került. Felvertük a sátrat, és a nedves matracainkat, hálózsákjainkat a tábortűz mellet szárítgatni kezdtük. Rövid időn belül a többiek is csatlakoztak hozzánk, az evezősök fiataljaival kiegészülve. Kellemes beszélgetéssel telt az idő, habár én nem igen vettem részt benne. Ennek egyetlen egy oka volt, velem szemben a tűz túloldalán egy angyal üldögélt.

--vége az első résznek--

Az érzés = szerelem ?

 Barátommal most már egy hónapja , hogy szakitottunk , jóbban mondva ö velem az indok az volt , hogy elköltözik és keveset lát , én amondo vagyok , hogy a szerelemben se a távolság se az idö nem számit , de ö ezzel nem igy volt .

Eltelt egy hónap , egyre jobban éreztem , hogy hiányzik , mire közölte , hogy elköltözik hónap végén , na akkor éreztem úgy , hogy itt a vég , tudni kell h nagyon szeretem még mindig a fiút.

Mikor bejelntette, hogy elköltözik , nemtudom mien meg indulásból de msnen leirtam neki , hogy szeretem, erre közölte : Hogy az szar mert én nem , nem elég , hogy bunko és szemét volt de még mindig szeretem, egy másik lánynak lehordott elég rendesen és csak azért , hogy imponáljon neki .

de szeretem ez az érzés , nem akar múlni , de talán ha hosszu évek múlva látom , vagy találkozunk csak nevetűnk ezen az egészen és elmondhatom : Már nem vagyok szomorú mert tudom , ez igaz szerelem volt (:

...akkor a mennyekben éreztem magam...

Igen, ez bizony szerelem! Szerelem első látásra!

Az én történetem már másfél éve elkezdődött és az tényleg szerelem volt első látásra. Nem csak az én részemről, hanem a barátom részéről is, mint utóbb megtudtam. Egy héttel előtte a neten ismerkedtünk meg és azonnal szimpatikussá vált a számomra. Megbeszéltünk hol és mikor találkozunk már nagyon vártuk mind a ketten, hogy milyen lesz és mi is fog kisülni belőle. Így másfél év után már megkönnyebbülten gondolok vissza arra az idegeskedésre, ami akkor volt. Elmentünk egy moziba, nagyon jól éreztük magunkat egésznap csak beszélgetünk és már akkor nagyon közelről megismertük egymást, akkor már éreztük ebből már több is lesz. Csodás napot töltöttünk együtt egyre közelebb kerültünk egymáshoz, amikor is a pláza közepén megcsókolt és legalább 10 percig el sem engedett magától, hihetetlen érzés volt már nagyon vártam mikor szánja végre el magát és akkor végre megtette. Onnantól kezdve úgy viselkedtünk, mintha már több éve együtt lennénk. Sajnos hamar elszállt az a nap de ő még tartogatott egy „meglepetést” nekem, ugyan is mikor már elköszöntünk egymástól még hosszú ideig csókolóztunk és alig akartuk elengedni egymást, már akkor hiányoztunk egymásnak, amikor is ő két csók között bevallotta, hogy szeret, lehet ez valakinek furán, hangzik de én akkor a mennyekben éreztem magam már akkor tudtam ő kell nekem és mindennél jobban akarom őt.

Újdonság! Szerelem teszt

Tudni akarod mennyire illetek össze pároddal? Kíváncsi vagy dúl-e még a nagy szerelem? Vagy kiderítenéd van-e esélyed Nála? Akkor a legjobb helyen jársz! Írd a saját és szerelmed, vagy a kiszemelt nevét a Szerelem Teszt alatt elhelyezett mezőkbe és rögtön kiderül az igazság!

...egy lány aki hitt az örök szerelemben...

Mi a fontosabb? Szerelem vagy a barátság? Kinek van joga hozzá, hogy eldöntse? Kinek van joga megakadályozni, ha egy barátság komolyabbra fordul? A következő történetben senkisem akadályoz meg semmit, egy barátság alakul szerelemmé majd tűnik el nyomtalanul. Semmiképpen sem szabad a múlton gondolkodni egy ajtó bezárult, de nyílt a következő. A lényeg sose maradj a nyílt és a zárt ajtó között, igaz a döntés megtagadaása is egy fajtája a döntésnek.

Az én történetem egy középiskolás iskolában kezdödött.volt egy fiu akit akkor még nemismertem sem osztálytársam ugy gondoltunk hogy mosolygunk neki hát megtettük és visszamosolygot irtunk neki egy levelet mivel osztálytársam jobban odavolt érte mint én ezért az ö nevébe irtuk hogy járni szeretne vele!!!!kiderült hogy Balázsnak hivják 19 éves!!!összeis hozztam öket örültek is de sajnos a szerelmük csak 1 hónapig tartott de akkor nekem volt egy barátom akit Róbinak hivtak hát rá egy hétre miis széttmentünk!!Balázsal nemszakitottuk meg a kapcsolatott nagyon joba lettem vele olyan volt nekem mint a bátyám mindent megbeszéltünk egymásal ki kivel van együt ki kit szeret!!nemis ugy tekitettünk egymásra mint két szerelmes pár!!!eltelt két év néha veszekedtünk de megbocsájtottunk egymásnak!!egy nap mikor már megismertem a hugát akkor elmentem hozzájuk bementünk a Balázs szobájába és jol elvoltunk nekiálltuk csikizni egymást ez volt szeptember 28-ka környékén!!!másnap ugyanugy elmentem hozzáuk beszélgettünk majd ujjbol csikiztük egymást!!!harmadnap mikor elmentem hozzáuk és indultam hazafelé kinnt a buszmegáloban ott ült a huga-balázs-én!!a huga kért valamit balázstol de balázs azt mondta neki nemad mondtam a hugának ha megtesz valamit adok a báttyának a szájára egy puszit megis tette és Balázs is akarta és az első szájra puszi megis volt!!(oktober2án)öszejöttünk de sajnos 3 hét telt el mikor éreztem nemegy minden rendben a hétvégére kiderült hogy Balázs bulizni volt és csókolozott a volt b.nöjével!!kisirtam magam de megocsájtottam neki ugy éreztem minden helyrejött de sajnos nemigy volt csak én gondoltam igy!!November 31-én msneztünk leirta hogy neki ez igy nemegy legyen vége webcamerán nézte ahogy sírogöcsöt kaptam majd enyit irt:-Ne sírj!!!!decemberben már másik lány karjában volt nagyon sírtam érte 3om hónapig senkim nemvolt mindig mikor taliztunk nem köszöntünk egymásnak de mindig nézet 3om honap után mikor még mindigegyütt volt a b.nöjével (aki mára már a mennyaszonya)mindig nézet a b.nöje mindig féltékenykedett az elején!!!mikor megtudtam hogy 5 hónap után eljegyezte a b.nöjét akkor egy világ omlott össze a szívemben  ugy éreztem belehalok a fájdalomba!!!!ugy döntöttem öszejövök egy srácal akit Gergőnek hivnak akivel együt vagyok már 2hónapja 3om hete szeretem nagyonis!!!!!egy nagy szerelem ami hamar végetért és egy barátság mely tönkrement egy hosszu barátság tele sok titottkal mely örökre szívünkbe marad!!Egy 18 éves lány!!!!

...ő volt az én első igazi szerelmem aki megtanított szeretni... Erzsébet története

Az én történetem 2001.04.29.én történik mikor megismertem az első igazi barátomat. 21 éves voltam és ő volt az első olyan fiú akit nem koptattam le...pedig tőle féltem a legjobban. Az első 2hónap elég rosszul sikerült ugyanis még annyira új volt nekem és így elég keveset beszéltünk és volt 2hét szünet. De aztán megpróbáltam közeledni hozzá és már sokkal jobban ment. Nem veszekedtünk sokat beszéltünk majd egyre jobban megszerettük egymást. Vele volt az első együttlét és ezek után már úgy voltam vele ez évekig fog tartani. Szüleim nem igazán engedték h sokat ne legyek otthon, de mégis minden időm vele töltöttem. Nyáron végig lejárt hozzám a szobafogságom idejébe és rengeteget törődött velem. Adott nekem egy gyönyörű 23. szülinapot amit soha nem fogok elfelejteni. Virág a suliba majd gyertyafényes este nálam a közös számunkkal...életem legszebb szülinapja volt. Aztán ősszel egyre furábban viselkedett...azt mondta h ő már csajozni is szeretne de mégis engem szeret. Már sokat szenvedtem így. Aztán őszi szünet után-mikor egyszer se keresett-kimondta h vége. Teljesen magamba estem, fel se bírtam fogni h mostmár nem lesz ő mert más már rajta kivül nem nagyon érdekelt. De elfogadtam a döntését nem sírtam előtte. Szépen elváltunk 19hónap után.

De utána meghallottam h a szakításunk után 4nappal megismert egy lányt és össze is jött vele. Azt hittem meghalok...msn-ről tiltottam myvipről töröltem, ugyvoltam vele egy könycseppet se érdemel. De utána vmiért ismét szóba álltam vele és később már minden nap beszéltünk, meghallgatam a problémáit felvidítottuk egymást. Pár hét és elkezdte emlegetni h hiányzom neki majd pedig már sírt is h szeret. Egy este mikor találkoztunk akkor 3órán keresztül sírtunk átölelve egymást, megcsalva a barátnőjét, de nem akartam visszafogadni, mert hát féltem h megint szétmennénk. De 4hónap szünet után nem bírtam tovább és visszafogadtam.

Megint írtó boldognak éreztem magam. És annyira tudatomra adta azt h szeret. De 6hét múlva megcsalt...először csak sírtam h úristen megint vége aztán rájöttem nem bírnám ki mégegyszer és mondtam neki h megbocsátok, de ő már nem akarta...én csak bőgtem bőgtem és ő csak annyit mondott h ne pitizzek mint egy kiskutya visszamegy az előző barátnőjéhez. Még akkoris csak sírtam neki ugyhogy ő tiltott és törölt az életéből mindenhonnan. Majd hogy ráébredtem h nem ezt kéne tennem beszéltem a csajával h végig sírt nekem, ő pedig elmondta h abba az 1 hónapba mellettem is sírt h mennyire nem szeret. De a csaj ezek után is visszafogadta...azóta együtt vannak. Látom őket mindennap a suliba. És még jobban szereti a lányt mint engem, legalábbis ezerszer jobban törődik vele. Én azóta mindennap sírok és már értelmét se látom az életnek. Nem értem mi jobb egy 16évessel mint velem. Mikor velünk mindenolyan szép volt.
Tudom találhatnék mást aki jobban becsül de mégis csak ő volt az én első igazi szerelmem aki megtanított szeretni és soha de soha nem felejtem el akárhogy is bántott!

Elmúlt a régi(U),de jött egy új ami jobb...(L) ...

Egy teljesen normális napon mikor tavaszi szünet volt elmentem a barátnőmhöz hogy ott alszok nála pár napot és hülyülünk...Ez így is lett,jó sok hülyeséget csináltunk!Egyik este beszéltünk a barátnőm barátjával hogy mi lenne ha ma ő meg a haverja lejönnének este és beszöknének...:$ én akkor már azzal a fiuval párszor beszéltem telefonon és egész jól elvoltunk...aztán eljött az a nap hogy lejöttek a fiuk és beszökte az ablakon...nagyon vicces és aranyos volt...az az este vmi csodálatos volt! Bár semmi komoly dolog nem történt köztünk,de nagyon boldog voltam....aznap este el csattant vele az első csók :$ valami fantasztikus érzés volt ,olyan felszabadító...semmire nem tudtam gondolni csak Rá! Aztán az elkövetkezendö napokban nagyon boldog voltam...mindig hívtam és beszéltünk...mert nagyon szerettem őt....egyszer csak rossz időszak kezdődött veszekedések,de végül mindig kibékültünk...aztán egyre durvábbak voltak a dolgok. Ugy éreztem hogy nem is foglalkozik velem...és barátnöim is ezt mondták hogy hagyjam már a picsába...nyissam kia  szemem hogy szorakozik,de én nem birtam nagyon szerettem őt...:( aztán rengeteg ostobaságot elkövetett...volt hogy hívtam nem vette fel..kikapcsolta...vagy éppen kinyomott.....ilyenkor  a szívem szakadt meg...barátnöim csak ujra és ujra mondták hogy haggyad már hisz nem láttod nem szeret....dehát mikor meg beszéltünk mindig mondta hogy "jaj ciccám nagyon szeretlek"...és olyankor olyan jól eset...nagyon szerettem őt...de ezek után is csak folyton rosszak voltak....egyik este nagyon ki voltam borulva mert már barátnöim is látták hogy kész vagyok tőle...és hogy nagyon szeretem bármit megtennék érte...de nem birták nézni h szenvedek és azt mondták h vagy hagyom vagy őket veszítem el...:S Hát nagyon borzasztó volt...pedig tisztán láttam h télleg egy rossz ember...:( aztán egyik este gondolkoztam és írtam neki egy smst amibe leirtam h én ezt igy nem birom tovább....és hogy inkább felejtsük el egymást bármennyire is fáj és szerettem...az sms-em elment....ezután csörgöt a telefon felvettem és ő szólt bele....hogy most megint mi bajom van...? és miért kell ezt csinálnom...megmondtam neki hogy azért mert télleg sosem figyel rám..és elegem van mindig igérget hogy lejön,de nem tesz semmit...mert mindig kitalál vmit....:S aztán mondta h sajnálja de szeret.....és mondtam neki h örülök mert én is őt nagyon nagyon....de nem birom már...megszakad a szívem de akkor is vége kell hogy legyen hisz már bnöim is össze akarnak velem veszniii....errre ezt mondta: "Tudod mit cicca...Én nem szeretném ha neked rossz lenne mert szeretlek nagyon,ezért legyen az hogy felejtsük el egymást"....:( én ekkor már nagyon sírtam.....és mondta h nagyon szeret de akkor nem akar rosszat....mikor ezeket a szavakat mondta a szívem majd megszakadt...de akkor szakadt meg igazán mikor utoljára megszólalt:" Na kicsim nagyon szeretlek vigyázz magadra ha bármi bajod lenne tudd én mindig itt vagyok neked és soh nem felejtelek el....én csak annyit tudtam tenni hogy sírtam nagyon nagyon és azt mondtam hogy : NENENENE :'(  erre ő: Szeretlek kicsim...szia...:O(U) A szívem akkor összetört fulladoztam már...rohadt egy érzés volt...senkinek nem ajánlom...:( aztán csak sirtam és sirtam....végül valahogy megint beszéltünk és ujrfa kapcsolatot teremtettünk...bár tudtam h nem helyes....föleg h a szüleim nem is szerették..:( de mégis ennek ellenére..a bnöim már készek voltak h hogy szerethetek ilyen embert aki ezt teszi velem hogy csak fájdalmat okozz....de én sem értetem...nagyon szerettem...ez az egész májusban kezdődött h megszerettem és szerelmes lettem belé....és most decembernél tartok....: alig beszéltünk telon naponta sírtam...8hónap telt el...egyszer csak lett egy jó haverja....egyik nap azt mondta h hívjam a haverja teloján mert az övét elhagyta...mondom jó..azuon keresetem de álltalában sosem volt ott.....mert dolga volt...én meg már nem birtam egyszerüen kész voltam...szinte haldokoltam a szerelemben.....egyik nehéz napon nagyon ideges és kikészültem és ő vele akartam beszélni a haverján keresztül hívtam és mondta a haverja h oda adja...oda adta elmondtam neki a gondom mondta h sajnálja...és aztán mondta hd e neki most le kell raknija..:O nagyon ideges lettem még jobban...üvöltöztem vele...végül oda adta a haverját és ő meg vigasztalt és megnyugtatott....aztán leraktuk a telot...majd szilveszterkor egy olyan érzés kapott el...hogy meghalok ha nem jön fel a híverja h beszéljünk még uj év elött....gondoltam magamban ugysem fog..hiszen mindenki bulizik..(msnre) aztán csodák csodájára feljött...nagyon boldog lettem....beszéltünk majd azután telon is felhívott és utána még msnen is,,,,:) aztán fél 2fele...megint teloztunk reggel fél7ig..:):$ nagyon jó volt vele beszélni akkor..és sok mindent elmondott a barátomról....mint pl azt hogy ne higgyek neki...elmesélt valamit hogy elhigyem....és mikor megtudtam...az volt a lényege h neki barátnöje van..:( én akkor nagyon rosszul éreztem magam de nem volt eröm sirni..és nem is volt már értelme....hisz nem is érte me gérte...beszéltünk tovább a barátájval...és elvoltunk megbeszéltük h szülinapomkor lejön hozzám....aztán másnap beszéltem a barátommal és bunkózott velem..persze akkor már tudtam h ő megcsal becsap...egyszer csak elkezdi nekem mondani: Cicca szeretlek nagyon tudod....aztán beszélünk másról majd ezt mondta : Van barátnöm...és persze tudtam de azt mondtam h nem hiszem el....aztán ott izélt h basszam meg h nem hiszem el..nézem meg a vipjét..és télleg..:S de aztán ugy döntötem h ő semmire kellő és nem érdemel meg....meg szakítottam vele a kapcsolatot jan 7én taliztam a haverjával és milyen véletlen és hirtelen jött uj szerelem :) összejöttünk és most már töb mint 2hónapja együtt vagyunk:) Nagyon szeretem őt! Mindetn meg ad amire szükségem van!

Egyet felfogtam ne loholj olyan után aki csak megbánt és szivat...nem szeret...add olyanak a szerelmed aki viszonozza is...! És tessék most NagyonBoldog vagyok! Mert ő teljesen más! Nagyon szeretem egy életen át..:) köszi,hogy ha elolvastátok :$

Nagyon tud fájni, mikor szíven szúr egy váratlan szó ...

Az egész év elején kezdődött.. érkezett az osztályunkba egy új fiú. Én már akkor kinéztem magamnak. De aztán összejöttem egy másikkal.de utána felvett msnre és egy másik lányba volt szerelmes. Kért tőlem tanácsokat, úgy nézett ki h összejönnek, de nem. A fiú nem bírta tovább és bevallotta, h engem szeret. De tudta h nekem van egy pasim, így nem járhattam vele. De nekem is tetszett. És mondta h mikor megakarta kérdezni nem-e járnék vele, akkor mér késő volt mert nekem mér megvolt az a pasim. Hát jó.. állandóan msneztünk, jól elvoltunk meg minden, de már nagyon idegesített h folyamatosan szenvedett értem.. ha nem fogok vele járni, kimegy az autó elé. ezt mondta. Nem bírtam tovább, szakítottam a másik pasimmal, mondjuk nem is nagyon találkoztunk. De teljesen belé szerettem, teljesült az álma, összejöttünk. rá 3 napra h jártunk, megtötént az első csók. De úgy, h mindkettőnknek ez volt az első. Nagyon jó volt, de én teljesen elvoltam varázsolva. el is felejtettem az előző kapcsolatomat, és csak erre koncentráltam. Annyira jó volt minden. De egyik nap fura lett. Kérdeztem mi a baja, rám haragszik? Semmi a baja.. nem haragszik rám.. persze ezt nem hittem el, de másnapra már ugyanolyan volt. Mi ketten jól elvoltunk, szerettük egymást. Am. 20 napot voltunk együtt.. :( és a 17. napon vele mentem haza. És megint fura volt. Találkoztunk a haverokkal, neki jobb kedve lett, aztmondta oda megy hozzájuk. én meg hazajöttem. De nem. Visszamentem és egay fa mögül lestem őket. ínagyon jó kedve volt. Mikor jött haza, utána szóltam és megkérdeztem h szeretsz, vagy menjek a p-be? ő kb 5 perc után kinyögte h szeret. Amit én már nem hittem el mert mikor álltunk egymás mellett, távolodott el tőlem . Én odamentem hozzá, és átöleltem. Azt mondtam neki, én szeretlek. Utána megint ugyanolyan jó volt minden, nevettünk, öleltük egymást, adott puszit is, meg én is neki. Ez egy csütörtöki napon volt. Pénteken jön oda az egyik barátja, h nem szeretne velem hazajönni a pasim. Mondom jólvan, úgyse igaz. Nem törődtem vele. De utána már nem is szóltunk egymáshoz. Rá szombatra feljön msnre és bejelenti: nem akarja folytatni. Kérdezősködtem h miért ő csak annyi mondott rá h mert nem. Nekem onnan minden megfordult, sírtam akkor egész este, hátfőn a suliba még nézet, én is őt. De már nem törődtünk egymással. Vagyis ő velem. Rá pár nappal nagy nehezen tudtam vele beszélni. Álltam vele szembe könnyes szemmel, és megkérdeztem szeret-e még.Azt mondta nem. én odamentem, átöleltem és sírtam a vállán. De ő nem csinált semmi se, már nem ölelt át, csak állt. Pár héttel utána összejött azzal a lánnyal, aki egy évvel ezelőtt a legjobb b.nőm volt. Egyre rosszabb lett a helyzet.. :( én még jobban kilettem borulva. Hogy tehette ezt?? de szakítottak utána. Aztán megint összejött egy lánnyal, nekem megint rosszabb lett. Azt hittem nem bírom tovább. De már végképp. De szakított vele a lány. Most ez a fiú szeret legalább egyszerre 5 lányt, myvipen küldözget neki szíveket... én mindenkinek azt mondom, utálom, de ez nem igaz.. :'( bevallom.. én a mai napig mindig szeretem őt és nem tudom kiverni a fejemből:( és amiket mond rám.. anno akkor azt mondta rám soha nem haragudna, engem soha nem ütne meg. Engem ÖRÖKRE szeretni fog. Ezt mondta nekem. Erre hallom h annyira elege van abból h nézem, h fejbe tudott volna ütni. Ennyit ér a szava. Engem átvert, szenvedtt értem, én megkegyelmeztem neki, adtam egy esélyt azt mondtam jó, járjunk, jó lesz. Most a mai napig én szenvedek érte!! És mit csinál? Felém se néz. Pedig én szeretem és szeretni is fogom még jó darabig. Hát nekem így telnek a napjaim...

Nagyon tud fájni, mikor szíven szúr egy váratlan szó, és kiderül ő már mást szeret és csak meghalni volna jó. :'( (U)

Szappanos karambol

A legjobb barátnőmmel súlyos szappanmániánk van, azaz mindenféle szappant gyűjtünk. Tavaly áprilisban elmentünk egy boltba, nyomban a szappanos részleghez mentünk és elkezdtük szagolgatni őket. Elég kicsi bolt volt úgyhogy nagyon megijedtem mikor hirtelen megszólalt az ajtó felett elhelyezett kis csengő. Annyira ijedős voltam, hogy hátravágódtam és magammal húztam a barátnőmet is a szappanokba. Most néztem csak meg hogy ki jött be a boltba. Életembe nem éreztem még ilyet. A világ leghelyesebb fekete göndör hajú magas kisportolt testű fiúja állt előttem. Belenéztem a szemébe és menten beleszerettem. Segített nekünk kikászálódni és összepakolni a szappanokat. Azután párszor találkoztunk és egyszer megcsókolt. De nemsokára eltűnt, nem mondta meg hogy hova megy. Azóta se láttam. De még mindig gyógyíthatatlanul szerelmes vagyok belé. Remélem most boldog, de nagyon szeretném megtalálni.Egy 13 éves lány :)