2008. december 24., szerda

,,...higgy magadban és minden sikerülni fog!"

Karácsony napján sem maradunk történet nélkül:
Sziasztok!

Az én történetem pár hónapja kezdödött, mikor egyik iskolai kézilabda mérközésen megláttam pár aranyos srácot, akik egy közeli városból jöttek a mi sulinkba kézilabdázni. Vége lett a mérkőzésnek, és a barátnőmmel készülődtünk haza mikor a srácok minket néztek és viccogtak, mi persze nagyon élveztük és visszamosolyogtunk rájuk. Majd egy hét elteltével pár barátnőmmel felmentünk a suli mellet lévő áruházba és a srácok megint ott álltak és minket bámultak. Nekem különösebben csak egyik tetszett azt hiszem az volt az egyik legaranyosabb. Ezután az eset után kb egy-két hét múlva megkaptam az egyik srácot az interneten, majd beszélni kezdtünk, majd ezek a beszélgetések megszokássá váltak. Pár hónap elteltével beleszerettem a fiúba és nagyon boldog voltam vele mintha megtaláltam volna a magamnak illő pasit. Ő is szeretett én is őt, kellet ennél több? Hát igen..voltak egyes emberek akik féltékenyek voltak ránk. Egy hónap után nagyon sokat kezdtünk veszekedni és nem értettük meg egymást, de nem szakítottunk akkor sem, együtt maradtunk továbbra is. Telt múlt az idő, körülbelül június közepén írt nekem egy lány idézem: *biztos vagyok benne, hogy ő megcsal és még nem is szeretett soha, és csak játszik veled, csak te ezt nem veszed észre*

Nekem ezzel a pohár betelt, kiborultam, nem tudtam mit kezdjek magammal mert nagyon szerettem.... Megírtam a fiúnak, hogy mit mondott róla egy lány és meggyanúsítottam, hogy mindez igaz és, hogy tehette ezt velem...  Majd a fiú megelégelte a hisztizéseim és elhagyott. Több héten keresztül nem beszéltünk, elmentem nyaralni hátha elfelejtem, de semmi. Kiborultam még jobban, ahogy csak lehet, folyton az járt a fejemben mennyire szeretem és hogy elvesztetem életem nagy szerelmét. Majd pár hónap elteltével újra elkezdtünk beszélgetni, mint két jó barát, igen éreztem még valamit íránta de nem mondhattam el. Gondoltam jobb így, hogy legalább barátok vagyunk. Ettől kezdve nagyon jól megvoltunk. Októberben meglátogattam és egy karkötőt ajándékoztam neki, aminek nagyon örült és mindig rajta van. Nekem ez a történet nagyon tanulságos, hogy nem érdemes hinni másoknak, mert lehet, hogy csak azért mondják, hogy elvegyék tőled mindazt, ami fontos neked, hogy hátha az övék lesz. Nem kell hinni másoknak, higgy magadban és minden sikerülni fog!!!!!!!
Megjegyzés küldése