2008. december 17., szerda

"Felejtsd el, és keress mást"


Egy osztályba játunk már tavaly óta. Akkor még nem éreztem iránta semmi külnösebbet. De nyáron kimentünk tesómmal a nagynénémékhez Svédországba. Ott rájöttem mennyire szeretem őt. Hiányzott. Nagyon hiányzott. Megpróbáltam nem gondolni rá, de ez nem sikerült. Hogy is sikerülhetett volna. Aztán hazajöttünk. Akkor még nem is volt olyan gáz, de amikor volt az évnyitó. Pfff. Olyan szép volt. Azóta el se tudom felejteni. Folyton rá gondolok. Ha éppen nem, akkor rájövök, és egyből ráeszmélek, hogy most már igen. Próbáltam vele beszélgetni, de valahogy semmi közös témánk nincs. Ha hosszadalmasabb társalgást folytatunk, az inkább MSN-en van, és vagy veszekszünk, vagy a szerelemről beszélünk. Bár többnyire az előbbi. Egyszer elhatároztam magam és leírtam neki. De aztán, mikor újra felhoztam neki a témát, mintha nem is írtam volna semmit. Nem tudom, hogy most vagy eljátszotta, vagy csak messze nem érdekelte miket írok. (És az a gáz, hogy szerintem az utóbbi.) Na mind1. Az a legrosszabb, hogy ő is azokat a fajta srácokat kedveli, akik bunkók, gusztustalanok, "buzisan viselkedő" és "menők". A magamfajta "udvarias", szerető kedves srácok le vannak ejtve. Ennyi. Sokan mondják, hogy "-Felejtsd el, és keress mást.". De hogy felejthetném el??? Naponta órákat töltök vele, csak nem úgy, ahogy én szeretném. Na meg, amikor azt írják, hogy "-Ne legyél ilyen" (szomorú). Ne legyek szomorú. Látnom kell, hogy milyen "boldog" a barátjával (akivel most már talán lassan 2 hete szakítani akar), és annak tudatában kéne boldognak lennem, hogy tudom, hogy úgyse lehet köztünk SEMMI! Még a haverság is kétséges. Bár nem tudom mit akarnék tőle, amikor még közös témánk sincs. Szóval, ááá. Nem is tudom mit írjak erre ÉN! Teljesen elvette az eszem. Bár mostanában (van 1 levelező társam, aki segít) már eljutottam arra a szintre, hogy keresgélek más lányokat, hogy őt feledtessem. Bár ez teljesen ütközik az elveimmel, mert most én nem szeretem az ilyet, mert ezzel csak megbántják a kiszemelt "áldozatot". Most mindenütt őt látom. De még mindig rosszul esik, ha a barátjával látom. De az is olyan bunkó, szóval nem bírom megérteni őt se. De hát, nem jöhet össze minden. Azt hiszem ennyi. Majd meglátjuk mit hoz a jövő. De ezt jó volt leírni Köfi. :)
Megjegyzés küldése