2008. december 26., péntek

,,...az a lány...én vagyok...



szerelmi bánat not love
Volt egy lány, aki annyira szeretett egy fiút, hogy képes lett volna meghalni érte...ő volt a mindene csak érte élt és nevetett.De egyszer egy napon nagyot tévedett és elvesztette az élete egyetlen boldogságát...a lányban egy világ omlott össze ő csak sírt és sírt és senkisem értette őt ...nem akart élni de  remélt és kitartott, hogy majd egyszer a fiú újra rámosolyog...de a lány rossz reményeket táplált mert a fiú már rég más lányra kacsintotta a szemét, s ami  a legrosszabb volt, hogy a lány barátnőjére...A lány ezt tudta de tűrte és várt várt a végtelenségig...hisz az ő szerelme végtelen gondolta...Sok sok baratja volt aki bíztatta, hogy tartson ki és legyen erős de volt akik azt mondták, hogy a lehetetlent akarja...A fiú utálta a lányt a lány pedig ennek ellenére is imádta holott csúnya dolgokat mondott rola...de a lány szerelme oly hű és tiszta volt, hogy nem tudta megszüntetni azt semmi.A fiú mást szeretett s akit szeretett az csak barátként tekintette, mindenki szenvedett...a fiú semmibe vette a lányt pedig  a lány nagyon szerette és megszüntetett minden kapcsolatot a lánnyal még a baratja sem akart lenni...teltek múltak a napok,a hetek, a hónapok és eltelt egy fél év...a lány még mindig szerette a  fiút.Tudta, hogy soha nem lesz az övé..a fiú még hallani sem akart a lányrol még csak a létezéséröl sem...

A lány meg szeretett volna minden nap meghalni mert mikor esténként lefekudt halálosan félt és hiányzott neki a fiu hangja...félt a sötétbe,  félt az élettől, és félt élni. Félt, hogy nem jól csinálja amit csinál és félt feledni...félt attól, hogy sohasem lesz többé boldog...mindig mikor mosolygott csak a azért mosolygott, hogy azt higgyék jól van, de belül a szivét mérges kések szúrkodták...1 napon bement a furdőbe és egy kicsi piros táskából egy pengét húzott elő...nagyon sírt és leült a kád szélére gondolkodott és zokogott nem tudta mit tegyen...nem bírt élni nem, bírt mindenkinek a szemében nézni és nem volt senkije, senkiben sem bízhatott soha, mert mindenkinek ellenséges szeme volt..visszagondolt a szép szavakra az emlékekre az édes csókokra a fiúval töltött szép estékre éjszkákra meg minden emlékre...A fejében ott motoszkált minden, a fiú csendes lágy hangja amit soha nem tud elfelejteni és a szép kicsi arcocskája...nagyon sírt a lány és azt mondta magában suttogva halálosan szeretlek akkor is ha még ezt nem tudod...majd végighúzta az éles pengét a szép sima karján majd összeszorított fogakkal nézte ahogy lecsurog szép drága piros értékes vére...akkor már nem érzett fájdalmat...csend volt az óra hangosan ketyeget a falon a víz épp akkor készult kicsordulni a csapbol meg egy légy hangos zummögését lehetett hallani a szobábol...Minden megállt hirtelen csend lett a lány már nem sírt csak szeppeget...Megszűnt minden fájdalma a szívében..már csak a karja fájt..bement a szobájába lefekudt az ágyára és meghalgatott egy zenét amit sohasem fog elfelejteni... majd eszébe jutott egy baratnője biztató szavai aki ezt mondta mindig:"Kibirjuk kincsem, mi mindent kibirunk erösek vagyunk és kitartóak!Megigértem neked, hogy egyszer boldogok leszünk csak légy kitartó nagyon Szeretlek!"-néhéz egy szenvedőtől is vigaszt keresni...gondolta a lány elaludt...másnap minden ment a rendes kerékvágásban míg el nem jött az este újra...Minden este számára egy kínzás volt nem mert aludni mindig félt, félt és félt,szerette volna a fiúnak elmondani, hogy mennyire szereti még, hogy meghalna érte de tudta, hogy nem teheti inkább csak hallgatott...teltek múltak a napok és eljött a ma és a lány még mindig sír és szomorú és szeret de mindig fél és a lány...a lány...az én vagyok... aki  már mindent megbánt és minden vágya az, hogy elfelejthesse a fiút aki által annyi fájdalom kerult a szivebe...<\3

2008. december 24., szerda

,,...higgy magadban és minden sikerülni fog!"

Karácsony napján sem maradunk történet nélkül:
Sziasztok!

Az én történetem pár hónapja kezdödött, mikor egyik iskolai kézilabda mérközésen megláttam pár aranyos srácot, akik egy közeli városból jöttek a mi sulinkba kézilabdázni. Vége lett a mérkőzésnek, és a barátnőmmel készülődtünk haza mikor a srácok minket néztek és viccogtak, mi persze nagyon élveztük és visszamosolyogtunk rájuk. Majd egy hét elteltével pár barátnőmmel felmentünk a suli mellet lévő áruházba és a srácok megint ott álltak és minket bámultak. Nekem különösebben csak egyik tetszett azt hiszem az volt az egyik legaranyosabb. Ezután az eset után kb egy-két hét múlva megkaptam az egyik srácot az interneten, majd beszélni kezdtünk, majd ezek a beszélgetések megszokássá váltak. Pár hónap elteltével beleszerettem a fiúba és nagyon boldog voltam vele mintha megtaláltam volna a magamnak illő pasit. Ő is szeretett én is őt, kellet ennél több? Hát igen..voltak egyes emberek akik féltékenyek voltak ránk. Egy hónap után nagyon sokat kezdtünk veszekedni és nem értettük meg egymást, de nem szakítottunk akkor sem, együtt maradtunk továbbra is. Telt múlt az idő, körülbelül június közepén írt nekem egy lány idézem: *biztos vagyok benne, hogy ő megcsal és még nem is szeretett soha, és csak játszik veled, csak te ezt nem veszed észre*

Nekem ezzel a pohár betelt, kiborultam, nem tudtam mit kezdjek magammal mert nagyon szerettem.... Megírtam a fiúnak, hogy mit mondott róla egy lány és meggyanúsítottam, hogy mindez igaz és, hogy tehette ezt velem...  Majd a fiú megelégelte a hisztizéseim és elhagyott. Több héten keresztül nem beszéltünk, elmentem nyaralni hátha elfelejtem, de semmi. Kiborultam még jobban, ahogy csak lehet, folyton az járt a fejemben mennyire szeretem és hogy elvesztetem életem nagy szerelmét. Majd pár hónap elteltével újra elkezdtünk beszélgetni, mint két jó barát, igen éreztem még valamit íránta de nem mondhattam el. Gondoltam jobb így, hogy legalább barátok vagyunk. Ettől kezdve nagyon jól megvoltunk. Októberben meglátogattam és egy karkötőt ajándékoztam neki, aminek nagyon örült és mindig rajta van. Nekem ez a történet nagyon tanulságos, hogy nem érdemes hinni másoknak, mert lehet, hogy csak azért mondják, hogy elvegyék tőled mindazt, ami fontos neked, hogy hátha az övék lesz. Nem kell hinni másoknak, higgy magadban és minden sikerülni fog!!!!!!!

2008. december 19., péntek

"Mindenkinek üzenem..semmi nem tart örökké..a fájdalom sem…"

fájdalom,  nem tart örökké

Sziasztok! Az én történetem 5 éve kezdődött, 20 éves koromban. Interneten megismerkedtem egy sráccal, 3 hét SMSezés után találkoztunk. Szó szerint szerelem volt első látásra, fülig belehabarodtam. A második randin megtörtent az első csók...egy hét után bemutattam a szüleimnek holott addig senkit sem mutattam még be nekik, ebből is látszott mennyire komolyan gondolom a kapcsolatot. Eltelt pár hónap, boldogságban, szerelemben….aztán egyik nap nem jött. Nem hívott nem válaszolt, eltűnt az életemből. Kerestem, hívtam éjjel nappal mindhiába…esténként úgy aludtam el, hogy telesírtam a párnámat. Nyugtatókat szedtem, idegileg kikészültem...Így ment ez majdnem 3 hónapig...egyik nap munkatársaimmal sétálunk mikor kapok egy SMSt, hogy milyen szép vagyok és szeretne velem találkozni….igent mondtam. Úgy mentem el a randira hogy elküldöm a francba amiért ezt tette velem...Elmesélte hogy annak idején volt egy balesete mindent elfelejtett engem is...és akkor jutottam eszébe mikor aznap meglátott...azt mondta szeret, es bocsássak meg neki… Megbocsájtottam. Megint pár hónap boldogság volt amikor egy októberi nap közölte, hogy kapott egy állásajánlatot Pesten és felköltözik. Örültem, azt gondoltam össze akar költözni velem. Tévedtem...rólam nem volt szó. Mielőtt felment volna megkérte a kezem, igent mondtam. Azt beszéltük meg, hogy várunk egy kicsit míg beilleszkedik majd utánamegyek. Hétvégén mindig lejött hozzám, én addig is hazaköltöztem a szüleimhez, hogy gyűjtögessek mire megyek fel. December 6-án megint csak jött a párom egy szál vörös rózsát nyújtott át azzal, hogy mennyire szeret. Úsztam a boldogságban…egészen karácsony elöttig. 2 nappal karácsony előtt megint csak nem válaszol az SMSekre, sem a hívásokra…2 napig az őrület határán voltam hogy mi lehet vele, mikor karácsony napján jön egy SMS töle, hogy egy hónapja együtt él egy csajjal. Egy hónapja még engem is ölelt..futott át az agyamon. Sok szerencset kívánt a továbbiakban. Szép karácsonyom volt..Márciusban nem bírtam tovább, írtam neki egy SMSt hogy még mindig gondolok rá és szeretem. Ez husvétkor volt. Rá 2 napra a válasz... Tegnap megnősült. 3 hónap után elvett egy másik csajt…Aznap nem tudtam hogy kerültem haza, mit csináltam.. elvesztettem az önkontrolomat…honapok kellettek mire összeszedtem magam. Mikor helyrejöttem megírtam neki hogy mit tett velem es ne gondolja azt hogy együtt fognak maradni…Valahogy megéreztem hogy nem lesz tartós ez a házassag... Nekem lett igazam. Alig több mint fél éve voltak házasok mikor kaptam tőle egy SMSt, hogy igazam lett nem jönnek ki, válságban van a házasságuk..ez egy kis elégtételt jelentett nekem. Kérte hogy bocsássak meg, kezdjük újra…majd a szívem szakadt meg de nemet mondtam..fél évig ment ez, nekem írt de a feleségével volt,aztán a felesége lelépett egy másik férfival..elváltak. Én Balatonra költöztem Ő vissza Győrbe. Még mindig úgy éreztem hogy szeretem. Lejött hozzám, találkoztunk, együtt töltöttük az éjszakát aztán másnap rájöttem hogy most vagyok kész lezárni mindent. Fájt még, de tovább tudtam lepni..igaz 3 év kellet hozzá, de vége. Már nem haragszom rá, boldogan gondolok az együtt töltött időre. Elvesztettem a nagy szerelmemet de tovább tudtam lepni. Mindenkinek üzenem..semmi nem tart örökké..a fájdalom sem…

2008. december 17., szerda

"Felejtsd el, és keress mást"


Egy osztályba játunk már tavaly óta. Akkor még nem éreztem iránta semmi külnösebbet. De nyáron kimentünk tesómmal a nagynénémékhez Svédországba. Ott rájöttem mennyire szeretem őt. Hiányzott. Nagyon hiányzott. Megpróbáltam nem gondolni rá, de ez nem sikerült. Hogy is sikerülhetett volna. Aztán hazajöttünk. Akkor még nem is volt olyan gáz, de amikor volt az évnyitó. Pfff. Olyan szép volt. Azóta el se tudom felejteni. Folyton rá gondolok. Ha éppen nem, akkor rájövök, és egyből ráeszmélek, hogy most már igen. Próbáltam vele beszélgetni, de valahogy semmi közös témánk nincs. Ha hosszadalmasabb társalgást folytatunk, az inkább MSN-en van, és vagy veszekszünk, vagy a szerelemről beszélünk. Bár többnyire az előbbi. Egyszer elhatároztam magam és leírtam neki. De aztán, mikor újra felhoztam neki a témát, mintha nem is írtam volna semmit. Nem tudom, hogy most vagy eljátszotta, vagy csak messze nem érdekelte miket írok. (És az a gáz, hogy szerintem az utóbbi.) Na mind1. Az a legrosszabb, hogy ő is azokat a fajta srácokat kedveli, akik bunkók, gusztustalanok, "buzisan viselkedő" és "menők". A magamfajta "udvarias", szerető kedves srácok le vannak ejtve. Ennyi. Sokan mondják, hogy "-Felejtsd el, és keress mást.". De hogy felejthetném el??? Naponta órákat töltök vele, csak nem úgy, ahogy én szeretném. Na meg, amikor azt írják, hogy "-Ne legyél ilyen" (szomorú). Ne legyek szomorú. Látnom kell, hogy milyen "boldog" a barátjával (akivel most már talán lassan 2 hete szakítani akar), és annak tudatában kéne boldognak lennem, hogy tudom, hogy úgyse lehet köztünk SEMMI! Még a haverság is kétséges. Bár nem tudom mit akarnék tőle, amikor még közös témánk sincs. Szóval, ááá. Nem is tudom mit írjak erre ÉN! Teljesen elvette az eszem. Bár mostanában (van 1 levelező társam, aki segít) már eljutottam arra a szintre, hogy keresgélek más lányokat, hogy őt feledtessem. Bár ez teljesen ütközik az elveimmel, mert most én nem szeretem az ilyet, mert ezzel csak megbántják a kiszemelt "áldozatot". Most mindenütt őt látom. De még mindig rosszul esik, ha a barátjával látom. De az is olyan bunkó, szóval nem bírom megérteni őt se. De hát, nem jöhet össze minden. Azt hiszem ennyi. Majd meglátjuk mit hoz a jövő. De ezt jó volt leírni Köfi. :)

2008. december 8., hétfő

,,...nagyon csalodtam benne,és már nem hiszek semmiben..."


Van aki már a második sztorival lep meg minket, egy visszatérő történetíró:) . Örömmel fogadjuk őket. Osszátok meg velünk tapasztalataitokat mások okulására! Lássuk:
 
En mar 1x megjartam a nettel...le is irtam tortenetem, ennek ellenere ujbol megismertem egy pasit, aki nagyon jol nezett ki, furaltam is h mit keres a neten, ez lenyegtelen, nem akartam kozel kerulni hozza ,az elobbi csalodasom miatt, de nem birtam ki....mikor megismertem meg volt baratnoje, de azt mondta egyre jobban szeret engem...egy megyeben laktunk, ugy volt h talalkozunk egyik hetvegen de elkerultuk egymast, azutan nem akart, mert megharagudott....ezt furaltam is de igy a vegen mar mindent ertek. Aztan ki kellett menjen kulfoldre dolgozni, ott volt 3 honapot kb, de folyamatosan beszeltunk a MSN-n, minden este. Mikor ismet hazajott, egy masik megyeben maradt, az egyik baratjanal es belekeveredett valami illegalis dologba, azutan bujkalnia kellett, ami fura volt nekem ez a sok dolog, olyan hihetetlen h sose jon haza. 6 honapig ment ez, ugymond jartunk, tobbszor mondta szeretlek, de sosem talalkoztunk...en is nagyon megszerettem, es biztos voltam h az enyem, eszembe se jutott volna h ez is atveres, igaz tobben figyelmeztettek, de en nem hittem. A vegen megtalaltam egy oldalt az o kepeivel, mas nevvel, korral. Meg is mutattam neki, felhaborodott es azt mondta indul rogton haza h tisztazzuk mert mar nem birja. Aztan tobbe nem jelentkezett, pedig megigerte nekem h nem hagy el szo nelkul, mint az elozo, de annyi mersze sem volt h bevallja h hazudott....nagyon csalodtam benne, es mar nem hiszek semmiben, nem hittem volna h masodjara is csalodom.

,,Azóta minden rá emlékeztet..."


A következő történetet egy 16 éves lány küldte el nekünk. 

Nem is olyan rég pontosan 2 hete nagyon nagyot csalódtam sajnos, egy olyan fiúban, akiben azt hittem, hogy az IGAZ SZERELMEM találtam meg!!


8 hónapig voltunk együtt. Nagyon szerettem, nekem csak ő volt ebben a pár hónapban, ellentétben vele mert neki sajnos folyamatosan volt más vkije. Most biztos mindenki gondolja magában, hogy hogy nem vettem észre??Hát úgy hogy ez egy távkapcsolat volt, és csak msn-en beszéltünk.Az első meg csalását meg bocsátottam neki, mert azt mondta hogy csak én hiányoztam neki vagyis az hogy öleljem ... stb. mondtam neki, hogy ne legyen több ilyen, mert akkor már télleg  szakítani fogok!!
Mondta hogy soha többet.

Azt tudni kell hogy ő két évvel fiatalabb volt mint én és mondta hogy mihánt betölti a 18-at ő is össze szeretne velem költözni. Mikor találkoztunk, mindig kérdeztem tőle, hogy úgy-e nem csalsz meg?mert én nagyon szeretlek téged neki erre mindig az volt a válasza, hogy nem bírna megcsalni mert jobban szeret már engem mint a saját életét stb. és minden szavát el hittem neki, bármit mondott én mindig mellette álltam.A nagy álma az volt hogy énekelhessen és mindenben mellette álltam én mindent tudtam róla, ő sajnos nem rólam!!.De én nem lehettem féltékeny de azért a szívem mélyén tudtam hogy megcsal, vagyis csak éreztem.Jóbban voltam a tesójával és a bátyának a feleségével is ők is azt mondták hogy szeret a gyerek meg ilyenek.Elhittem kár volt, azt mondták ha meg csalna szolnának.Nagyon szép volt ez a 8 hónap sajnos már a 9.ik hónapban már teljesen külön voltunk. Október 16-án mondtam neki próbaként, hogy vége.
17-én nem jött fel msn-re 
18-án pedig tartottam a szülinapom,  direkt nem szerveztem nagy bulizást mert tudtam hogy ő azt nem szereti, ezért csak egy kis össze jövetel volt ez csak elő szülinap volt:D. Akkor este fel mentem msn-re volt egy nagyobb balhé.Sajnos én nem bírtam el engedni és felhívtam:(meg beszéltünk mindent 19-én kibékültünk,20-án szakított és ez így ment folyamatosan.26-án töltöttem be a 16-ot meg kértem hogy az nap ne vitázzunk mert nekem nagyon fontos ez a nap!!Az nap nem is volt vita 27-én sem meg párnapig nagyon szépen tudtunk beszélgetni. 14-én lettünk volna 9 hónaposak. Én akkor fel hívtam, beszélgetünk, de vmi csaj hangot hallottam meg kérdeztem hogy ki volt az? Azt mondta hogy egy osztálytársa,  én el hittem neki de v  hogy rá jöttem hogy az nem az volt.

15-én be vallott mindent el mondta hogy folyamatosan megcsalt hol csak egy éjszakás kalandjai voltak hol pár hetesek,és a mostani barátnője aki most van neki az is meg van 3 hónapja.

Mondtunk egymásnak mindent ő mindennek lehordott. Mikor ki szeretett volna velem békülni de nem hagytam,  akkor ezt láttam helyes dolognak, nem szerettem volna ha megint palira tudd venni. Mondta hogy ha megbocsátok neki akkor soha többet nem fog azzal a lánnyal foglalkozni. Mondta hogy a gyerek (a bátyának a gyerekei )engem emlegetnek, mindig meg kérdezősködnek felőlem és mondtam hogy majd az új  nőd el feledttett velük is mint ahogy veled is ő erre azt írta hogy ő még nem felejtett el azt mondta hogy lehet hogy a kapcsolatnak vége van attól az érzelmei nem múltak el. Azóta külön vagyunk és már soha többet nem leszünk együtt, már mikor szakítottunk ki tettem az egyik haverommal közös képünket msn-re és amit ő művelt velem teljes mértékben rám akarta kenni. 

Azóta minden rá emlékeztet 2 hete folyamatosan sírok ha van ott vki akkor el rejtem ezt a bánatom vagyis próbálom nem mindig megy a b nőim teljesen mellettem vannak és ez nagyon jó!!Ő nem szenved értem neki  ott a nője, nekem is lehetne barátom de én még nem vagyok a hozz erős nem érzem annak magam!!