A legnagyobb csalódás!

Régi ismeretségekből akár
komlyabb dolog? Lássuk!

Négy éve kezdődött minden. Vásárolni indultam egy szupermarketbe.Mászkáltam a sorok között amikor megláttam régi ismerősöm.Elkezdtünk beszélgetni,sok idő mulva felhívtam egy kávéra,és kiderült szabad ember lett,felesége elhagyta. Mivel régóta tetszett nekem,esélyt láttam egy kapcsolat kialakításához. [Bár ne tettem volna!!] Sokáig beszélgettünk nagyon elszaladt velünk az idő. Megigérte még jelentkezik.

Eltelt egy hónap és a munkahelyemen keresett,kollégáim szóltak,várnak kint egy piros autóval. Nem sejtve semmit mentem ki,ő volt. Ezután kezdtünk találkozgatni. Majd egy Augusztusi napon,esküvőre együtt mentünk,és a lakodalom alatt is együtt voltunk. Kissé ittasan mentünk el oda ahol ő lakott és megtőrtént a dolog amire nagyon vártam. Csodálatos hónapok kezdődtek, elhamozott okkal,gyengédséggel amit soha nem kaptam meg. Minden porcikám remegett az érintésétől. A szerelem mámorában úsztam,és azt hittem soha nem lesz vége. Nem akartam ebből az álomból felébredni,nagyon szerettem. Még soha nem éreztem ekkora vágyat senki után.Alig vártam esténként hogy megérkezzen,és este,legyen. Önfeledten szeretkeztünk,nem létezett más csak mi ketten. Nem nagyon tudtunk egymással betelni. De egy hideg este minden véget ért egyetlen telefon hívással. Azután csak a könnyek voltak a társaim. És akko elkezdődött a borzalom,már semmi nem olyan volt mint először. Csak akkor tudott velem szeretkezni amikor ivott,és azután ,mint aki jól végezte dolgát elfordult és aludt.

Elmaradtak azok a csodálatos simogatások,amitől borzongtam. Megpróbált kedves maradni,sok helyre elmentünk,de semmi érzelem nem volt benne. Sokszor utasított el amikor én szerettem volna kezdeményezni. Ha hozzá értem egy apró rándulással jelezve nem kellek neki. Időközben súlyos betegségen estem át,és azt hittem ez miatt utasít el. Nem segitett semmiben sem amikor nem tudtam a kemó miatt felkelni. Nem foglalkozott velem,alig beszélgettünk.

Több mint egy év telet el így,amikor elmentünk egy fürdőbe a barátaival együtt. A zuhanyzóban voltam,amikor az a megtiszteltetés ért,hogy fültanuja lehettem az aktusának. Le voltam döbbenve. Egyik percben még a nevetését hallom,a másikban a nyögését és azok a hangok. Egész úton sírtam hazafelé. Bár faggattak miért,nem árultam el. Nem tudom azóta sem feldolgozni a történteket. Hogy tehette ezt velem. Megpróbáltam megadni neki mindent ami tőlem tellet,szerettem,és ő semmiben nem segitett nekem. Még a fiaimat is ellenem akarta forditani. Ilyen ember miért akar nővel is kapcsolatot tartani. Életem egyik legnagyobb csalódása volt ez. Ezek után vajon lesz még normális kapcsolatom?

,,Ugy-e nem bántad meg..."

Megint nem maradunk történet nélkül,
olvasóinknak köszönhetően.

Sziasztok!

Eletem legfajdalmasabb tortenetet szeretnem nektek elmeselni.Kb 3 eve kezdodott.Munkahelyen ismerkedtunk meg.En mar ott dolgoztam egy ideje o akkor jott.Egy kolleganom mondta hogy uj srac jott a valtasunkba.Engem nem igazan erdekelt,remeltem hogy hamar fog tanulni amugy nem gondoltam ra mint ferfira.Eloszor....Aztan megismertem,addig csak tavolrol lattam.Mikor eloszor a szemebe neztem teljesen elvesztem,egesz este o jart a fejembe vagyis az a szempar,az a szep kek szempar...a kek szem mindig is tetszett.Masnap mentunk ejszakara es ossze is jottunk hogy ugy mondjam.Egesz ejjel beszelgettunk,en egesz ejjel kenegettem a szamat szolozsirral mig aztan o megkerdezte hogy nem adok e neki is,En odanyujtottam neki a szolozsirt de o azt mondta hogy nem onnan kell neki hanem a szamrol es........megcsokolt.....gyengeden,finoman ugy ahogy tobbe soha,igaz az elso csok mindig a legjobb.

Es ezzel elkezdodott egy szep ez ugyanakkor negyon fajdalmas kapcsolat,ha akkor tudtam volna mi var ram eszembe se jutott volna kapcsolatba kezdeni vele.Ket honapig voltunk egyutt semmi problema nem volt koztunk,egyszer sem veszekedtunk,minden jo volt bar en furcsalltam nehany dolgot.1-2 het utan azt akarta koltozzunk ossze,1honap mulva mar gyereket akart tolem,en persze egyiket sem akartam.Eloszor is mert alig ismertem masodszor pedig tul fiatal is voltam(18)es ket honap alatt szakitottunk is.Hogy miert?Nem tudom,meg most sem,pedig azota sokminden tortent velunk es eltelt 3 ev de meg most sem tudom az igazi okat.Egy ev ugy telt el hogy "baratok" voltunk.Eleinte alig beszeltunk,aztan o egyre tobbet keresett,elmondta gondjait,nougyeit,tanacsot kert,en meg orultem meg mert nagyon szerelmes voltam bele.Aztan neki volt 1baratnoje akibe negyon szerelmes lett,meg azt is mondta elveszi felesegul.En mondtam hogy abbol nem lesz semmi,o nem hitte es nekem lett igazam.A csajnak csak a penze kellett,ami neki nem volt es minden "kis szorakozasukat" kolcsonpenzbol fizette.Az adossag meg csak gyult es vegul mar nem kapott kolcsont senkitol es akkor.......a lany persze elhagyta.Kozben o visszajott hozzank dolgozni mert ugye felmondott amikor szakitott velem.

Hogy miert jott vissza?Nem tudom,mert volt masik munkahelye es jobb fizetese is volt,egyesek szerint miattam jott vissza,lehet de o epp akkor volt szerelmes a masik lanyba akirol az elobb meseltem,de ez mar mindegy is.Szoval a lany elhagyta o meg kibukott,par hetig nem beszelt senkivel,nem evett nem ivott csak sirt es ongyilkos akart lenni.Egyedul engem engedett be magahoz,meg a szuleivel sem beszelt,en diktaltam bele valami ennivalot es ultem vele es vigasztaltam hetekig.Ott sirt az olemben egy masikert nekem meg a szivem hasadt meg minden egyes konnyevel mert en nagyon szerettem,mert en par honappal azelott ugyanugy sirtam erte,de engem nem vigasztalt senki.Aztan megtanultam egyutt elni a fajdalommal es ugy gondoltam legyunk inkabb baratok minthogy semmi kapcsolat ne lehessen koztunk.Vegigszenvedtem hat vele azt a par hetet aztan helyrejott.Lett masik baratnoje aztan en hatterbe kerultem...egy darabig.Hogy milyen volt a kapcsolatunk ezutan?Erdekes,ha nem talalkoztunk semmi kozunk nem volt egymashoz,ha telefonon beszeltunk baratok voltunk ha talalkoztunk akkor szeretok.Ez ment kb 2 honapig,aztan o elment kulfoldre.Sokat beszeltunk telefonon es mikor hazajott................megkerte a kezem.En meg persze igent mondtam es nagyon boldog voltam.O visszament kulfoldre en meg vartam haza.Es haza is jott,osszekoltoztunk,egyutt eltunk 6 honapig.En vettem kolcsont a bankbol hogy kifizesse az adossagait amit a masik baratnoje miatt osszegyujtott,aztan egyre rosszabb lett a kapcsolatunk.

O feltekeykedett es megcsalt,en dolgoztam o nem es nem is akart,ha kertem keressen munkat felhaborodott.Vegul azt mondtam hogy ez nagyon szep volt nagyon jo volt de en mar nem kerek belole.Es szakitottunk.O nem sokat bankodott meg aznap osszejott valaki massal akivel egy honap mulva elment kulfoldre.De azert meg engem is hivogatott.Mig egyutt voltunk sokat hallgattunk Zambo Jimmy-t,azutan mikor felhivott mindig egy szamot rakott nekem telefonon,a szam:"Ugy-e nem bantad meg?" Nem bantam meg mert volt benne sok szep is es sokat tanultam ebbol a kapcsolatbol,de sokat szenvedtem,nagyon sokat...megalazott,kihasznalt ahogy csak tudott,de megerte ha sirtam is erte.........

"Életem egyik legnagyobb csalódása volt ez"

Négy éve kezdődött minden.Vásárolni indultam egy szupermarketbe.Mászkáltam a sorok között amikor megláttam régi ismerősöm.Elkezdtünk beszélgetni,sok idő mulva felhívtam egy kávéra,és kiderült szabad ember lett,felesége elhagyta.Mivel régóta tetsuett nekem,esélyt láttam egy kapcsolat kialakításához.
[Bár ne tettem volna!!]Sokáig beszélgettünk nagyon elszaladt velünk az idő.Megigérte még jelentkezik.Eltelt egy hónap és a munkahelyemen keresett,kollégáim szóltak,várnak kint egy piros autóval.Nem sejtve semmit mentem ki,ő volt.Ezután kezdtünk találkozgatni.Majd egy Augusztusi napon,esküvőre együtt mentünk,és a lakodalom alatt is együtt voltunk.Kissé ittasan mentünk el oda ahol ő lakott és megtőrtént a dolog amire nagyon vártam.Csodálatos hónapok kezdődtek,elhamozott ajándékokkal,gyengédséggel amit soha nem kaptam meg.Minden porcikám remegett az érintésétől.A szerelem mámorában úsztam,és azt hittem soha nem lesz vége.Nem akartam ebből az álomból felébredni,nagyon szerettem.Még soha nem éreztem ekkora vágyat senki után.Alig vártam esténként hogy megérkezzen,és este,legyen.Önfeledten szeretkeztünk,nem létezett más csak mi ketten.Nem nagyon tudtunk egymással betelni.De egy hideg este minden véget ért egyetlen telefon hívással.Azután csak a könnyek voltak a társaim.És akko elkezdődött a borzalom,már semmi nem olyan volt mint először.Csak akkor tudott velem szeretkezni amikor ivott,és azután ,mint aki jól végezte dolgát elfordult és aludt.Elmaradtak azok a csodálatos simogatások,amitől borzongtam.Megpróbált kedves maradni,sok helyre elmentünk,de semmi érzelem nem volt benne.Sokszor utasított el amikor én szerettem volna kezdeményezni.Ha hozzá értem egy apró rándulással jelezve nem kellek neki.Időközben súlyos betegségen estem át,és azt hittem ez miatt utasít el.Nem segitett semmiben sem amikor nem tudtam a kemó miatt felkelni.Nem foglalkozott velem,alig beszélgettünk.Több mint egy év telet el így,amikor elmentünk egy fürdőbe a barátaival együtt.A zuhanyzóban voltam,amikor az a megtiszteltetés ért,hogy fültanuja lehettem az aktusának.Le voltam döbbenve.Egyik percben még a nevetését hallom,a másikban a nyögését és azok a hangok.Egész úton sírtam hazafelé.Bár faggattak miért,nem árultam el.Nem tudom azóta sem feldolgozni a történteket.
Hogy tehette ezt velem.Megpróbáltam megadni neki mindent ami tőlem tellet,szerettem,és ő semmiben nem segitett nekem.Még a fiaimat is ellenem akarta forditani.Ílyen ember miért akar nővel is kapcsolatot tartani.Életem egyik legnagyobb csalódása volt ez.
Ezek után vajon lesz még normális kapcsolatom?

Újabb netes :)

Egy újabb példát olvashatunk az internetes szerelemről.
Vannak szerencsére pozitítvan végződő esetek is.
,,Megtaláltam életem párját Szóval ne zárkózzatok el semmitől.."

Egy internetes társkereső/ismerkedő oldalon beszélgettem egy barátommal. Eléggé rossz hangulatom volt, semmihez nem volt kedvem mindenre nagyon hamar bepöccentem, nem alakult valami nagyon jól az életem. Egyszer csak beköszönt egy idegen egy közös szobába.

Akkor még nem ismertem őt nem tudtam róla semmit. Nagyon kedvesnek tűnt. Kíváncsiságból meg is néztem az adatlapját. Láttam róla pár képet, infót hány éves stb. Hát őszintén elsőre nagyon megtetszett de azt gondoltam, hogy velem egy ilyen fiú biztos nem fog leállni vagy beszélgetni vagy, bármi. Nem nagyon szoktam ilyen internetes oldalakon ismerkedni.

Egyszer csak elkezdünk beszélgetni, nagyon szimpatikus volt, kedves aranyos, de valahogy nem hittem el, hogy van ilyen fiú. Beszélgettünk.. beszélgettünk és mesélte, hogy pont most csalta meg a barátnője és hogy nagyon ki van bukva, Ilyenkor már sejtettem hogy tényleg semmi esélyem. Egy idő után észre vettem, hogy egyre kevesebbet ír nekem. Nagyon sokat gondolkoztam, rajta, hogy írjak neki privát beszélgetésbe vagy ne. Nem mertem, mert nem volt hozzá bátorságom. Vagy fél órán keresztül vacilláltam. Írtam neki. Beszélgettünk nagyon sokat, és hát nagy izgulás közben nagy bátorsággal rávette magát és elkérte az MSN címemet.

Még aznap beszéltünk egy keveset. Aztán minden nap egyre többet és azon vettem magam észre, hogy lassan az életem részévé válik. Minden nap egyre jobban megkedveltem. Ő elfelejtette az exét én, pedig minden bajomat/problémámat. Ha nem beszéltünk egy este, már nagyon hiányzott. Nagyon kedves aranyos volt velem. El sem hittem hogy van egy ilyen fiú. Úgy kb. 1-2 hét után, találkoztunk. Ő sajnos 200km re lakik tőlem. De ezzel nem foglalkoztam felmentem hozzá, megbíztam benne és ő is bennem. Mikor felszálltam a vonatra nagyon furcsa érzés volt, akkor még nem izgultam. Kb. 4 óra vonatozás után megérkeztem. Már kezem-lábam remegett. Nagyon vártam az első találkozást. Leszálltam a vonatról és megláttam őt, hogy ott vár. Nagyon furcsa érzés volt. És minden pillanatra emlékszem.

Ahogy ott állt, és várt, ahogy rám nézett, ahogy rám mosolygott. Olyat éreztem, mint még soha. Alig vártam, hogy megölelhessem. És mikor éreztem, hogy a karjaimban van, csodálatos érzés volt, mintha egy angyalt öleltem volna meg. Lassan elindultunk hozzájuk hazafelé.

Nagyon furcsa volt így náluk aludni, ennyi idő után, de megbíztam benne és éreztem, hogy minden rendben lesz. Nagyon izgultam, hisz még be kellett, hogy mutasson a szüleinek, elég furcsa helyzetben voltam, de szerencsére a szülei nagyon megkedveltek, aminek rettenetesen örülök. Emlékszem az első csókjára. Csodálatos volt. Még mindig érzem, hogy az ajka az ajkamhoz ér. Kb.5 napot voltam náluk. Csodálatos 5 nap volt. Azóta rendszeresen találkozunk. Nagyon boldog vagyok vele, és tudom, hogy ő is az. Örülök, hogy már ennyi ideje együtt vagyunk. Őszintén? Soha nem gondoltam volna, hogy leszek ilyen boldog.

Már tervezzük, hogy lassan leköltözik ide hozzám. És szeretnénk örökre együtt maradni.

Nagyon szeretem őt és tudom, hogy ő is engem. Rettenetesen boldogok vagyunk együtt. Igaz, nagyon sok mindenen kellett keresztül mennünk, mert voltak nehéz napjaink, hónapjaink.

De a szerelmünk elég erős volt ahhoz, hogy ezt kibírja. És tudom, hogy sokáig együtt leszünk, mert érzem hogy ő az igazi. A másik felem. Soha nem fogom hagyni, hogy egy ilyen angyalt elvegyenek tőlem. Mert ez az ajándék egy életre szól, amit én kaptam, és nagyon örülök neki.

Soha nem hittem az internet szerelemben és nézzétek. Megtaláltam életem párját Szóval ne zárkózzatok el semmitől.. De azért legyetek egy kicsit óvatosak. Sok sikert.. és köszönöm annak végigolvasta. :)

Néptánctáborban...

Ehhez azt hiszem semmit sem kell hozzáfűzni

Hát sziasztok...

Néptánctáborban ismertem meg. Ő 16 volt.Én 14. 4 éve jártam az ő együttesével táborban.Keresztanyám nővére a vezető. Egyik táncpróbán vettük észre először egymást.Aztán egyik táncház után egy éjszakai fürdőzés során vettük észre komolyabban egymást.Mondhatni kipécézett magának és fél órán keresztül dobált.Aztán egy idő után a karjaiba vett.És beszélgetni kezdtünk.

Aztán a tábor utolsó napján volt egy lagzi.Mint minden évben.

Együtt vonultunk.Aztán egész este együtt lógtunk.Ölelgettük egymást...sokat dumáltunk.

Aztán egyik percről a másikra berugottx)

Egész este mellette voltam, hogy vigyázzak rá.Sétáltunk.Meg fogta a kezemet.Megálltunk.És akkor majdnem megcsókolt.Mentünk vissza, hogy táncoljunk.És ki kellett mennie a mosdóba.Hát persze kijött belőle minden.Két kisebb fiú rohant oda hozzám, hogy meneküljek ha kedves az életem.De én nem mentem.Ha nem is voltunk olyan kapcsolatban...de nem szoktam az embereket szarba hagyni.Főleg ha rosszul van.Úgyhogy maradtam vele egész éjjel.Vissza mentünk a táborhelyre.És a fél éjjelt összebújva egy hálózsákon ülve töltöttük.

Mint később kiderült...barátnője volt.

De mindíg mondta msn mikor beszéltünk, hogy mennyire tetszem neki.Telefonban azt mondta, hogy szeret.

Aztán szakított a barátnőjével.És közölte, hogy engem szeret.

Azóta úgy éreztem, hogy egy pár vagyunk.Mondta minden nap, hogy szép vagyok és mennyire szeret.És elkezdtünk beszélgetni, hogy találkoznunk kéne.De túl nagy volt a távolság...abban a beszélgetésben minden eldőlt.Hogy nem lehet ezt folytatni.A távolság mindent elszúrt.

Azt mondta imád de így nem lehet egy párkapcsolatban élni.És igaza van.Aztán kiderült, hogy nem tekintett a barátnőjének.Túl komolyan vettem az egészet.Nem kellett volna.Az egész éjjelt végig sírtam.Teli tömtem magam csokival.És mesefilmeket néztem.Nagyon szeretem...és nem tudom...és nem is akarom elfelejteni azt a tábort...és azt az érzést mikor hozzábújtam...

De összeszorul a gyomrom ha webkamerán meglátom...és automatikus könnyezni kezdek:D Nem valami kellemes:D

És tanácsolom minden lánynak és fiúnak:

Hagyjatok elég időt megismerni egymást.Ne szaladjatok bele egy kapcsolatba.Mert óriásit fogtok csalódni.De óriásit.

Köszöntem és puszilok mindenkit

Bogár

Ő

Angel küldte ezt a kedves történetet

Egy Júliusi forró munkával telt nap ismertem meg.

Az nem kezdtem a nyári diákmunkámat.

Ő targoncásként dolgozott és úgy esett, hogy leborított véletlenül egy raklap dobozos üdítőt. Persze szólt a főnök, hogy a barátnőmmel menjünk és takarítsuk fel. Ő is segített (nevezzük Gabinak). Amig a barátnőm elment vízért, meg vödörért, én addig el kezdtem feltakarítani az üdítőt, és közben beszélgettünk. Gabi elmondta, hogy most ért véget egy 5 éves kapcsolata, és szeretne kilábalni belöle...szó, szót követett és megkérdezte, hogy nem mennék-e el vele a falunapokra...Mondtam neki, hogy persze szívesen.Elmeséltem anyumnak, de ő nem engedett el mondván, hogy még nem ismerem, ki tudja milyen alak.(16 éves voltam, ő 22)Így hát lemondtam a találkozót.Aztán a munkahelyen rengeteget beszélgettünk édesanyámmal is megismerték egymást.Összejöttünk. De a boldogság nem tartott sokáig...(Bár már nagyon szerettem) Egyik nap mikor én nem dolgoztam megkért, hogy menjek be elé, mert szeretne velem beszélni (éreztem, hogy baj van) Elmondta hogy a volt barátnője (nevezzük Andinak) terhes, és nem választhatott. Persze megértettem, hogy a kisbabát választja és nem engem. Még bucsúzoul annyit mondott, hogy ha szabad lesz én leszek az első aki megtudja. Teltek múltak a hetek, hónapok, nem tudtam őt kiverni a fejemből. Közben lecseréltem a telefonszámomat, és egy hava Decemberi napon, vissza tettem a telefonomba a régi kártyámat, mert már vagy egy hónapja nem néztem meg, hogy esetleg nem írt e valaki arra a számra.(itt már reménytelennek hittem a dolgot, nem számítottam arra ami ezután következett) Sms-t kaptam tőle evvel a szöveggel: "Szia Kicsilány Gabi vagyok, nem kezdhetnénk tiszta lappal mindent előről?" A szívem majd kiugrott a helyéről pont apumnál voltam a munkahelyén, remegett kezem lábam, nem tudtam sms-t írni annyira, aztán amikor végre sikerült megírnom, és megnyomtam volna a küldés gombot, el kezdett csörögni a telefonom ( Ő hívott) Másnapra megbeszéltük, hogy eljön értem és találkozunk. Repülni tudtam volna a boldogságtól...Mindenkinek elújságoltam a nagy hírt, a barátnőm velem örült.A karácsonyt már együtt töltöttük, és még 10 csodás hónapot. Sajnos eddig tartott a boldogság.Vége lett.Azóta sem közömbös számomra, de tudom, hogy már sosem leszünk együtt, megtanultam mást szeretni, és ettől függetlenül igyekszem boldog lenni, bár tudom így 4 év elteltével, hogy valószínüleg Ő volt a nagy Ő, és és elhagytam őt....

Hát ennyi lenne az én kis történetem...