2008. február 7., csütörtök

„Az, amiben nem hiszek"

Ebben a bejegyzésben Hokn írja ki magából helyenként keserű gondolatait a szerelemről.
Az élet egyik legvitatottabb érzése a szerelem. Sok ember még sose volt, a másik fel többször is vagy legalábbis azt hitte. De mi is a szerelem valójában. Azt senki sem tudja pontosan.
Van olyan eset, amikor csak az egyik fél érez, van amikor a másik. Elvétve mindkét fél.
Mint férfi nekem az lenne a legjobb, ha tudnám, hogy viszont szeretnek, ami egy biztos alapot jelentene. Kicsit elegem van abból, hogy 1-2 hétig minden jól megy azt hirtelen fordulat és már nem is kellek. A sok csalódás közepette rájöttem, hogy csak akkor szabad megnyílni, ha a csaj a kezdeményezőbb. Mert akkor legalább már az ő oldalán van egy kis érzelem és nagyobb a valószínűsége, annak hogy nem két hét után jön a kraft.
Ekkor is fenn áll még a veszély. Szerelmes vagyok beléd, de a körülmények áldozata lettem. Hát igen nekem kijutott ebből is. Sajnos egy lánynak kétszer is hagytam ezt. Csapdába estem, a saját lelkem és naivitásom csapdájába. Meggyőztem magam, hogy kétszer nem következhet be ugyanaz, most erősebb vagyok. Erősebb is voltam, nem vártam meg a magyarázatot, a rizsát. Egyből utat mutattam, sajnos ezt nem tehettem meg volna személyesen, mert az ok, ami a kapcsolat végét jelentette az a távolság volt.
Ezek után még ahhoz is gyáva voltam, hogy közeledjek egy csinos lányhoz, helyette iwiw-en írtam neki. A reakciója felemás volt, találkozni nem akart, de azt írta, hogy a következő tesi órám (mivel csak akkor találkozunk) ott lesz.
Ezek a nők, mindig ők mondják ki a döntő szavakat, még ha a mi szánkból jön is ki. A szerelembe sose hittem, lehet a baj velem van, de ez egy olyan szó, amit még kimondani se szeretek. Legközelebb már leírni se fogom, hanem helyette csak hivatkozok rá – „az, amiben nem hiszek".
Megjegyzés küldése