Metal Heart

Gyűlnek olvasóink, mi sem bizonyítja jobban, mint az alábbi levél, melyben Csömény egy rockmaraton élményeit vázolja. Írásában burkolt társadalomkritika is fellelhető, így csak erős idegzetűeknek ajánljuk!:) Lássuk!

Egy haverom mondta nézzem meg a blogot, így keveredtem ide. Végigolvastam ezeket a csöpögős tinisztorikat, gondoltam ideje látnotok egy életszagúbb történetet is mind ezek. Iskolabusz,fociedzés, az is valami... Na és mit szóltok egy egész hetes metálfeszthez??? Ugye jobban hangzik :D Történt tavaly nyáron hogy haverockal felkerekedtünk, és leutaztunk a tőlünk 400kmnyire lévő Pécsre a Rockmaratonra. Igazából ez minden évben megtörténik :). Aki képben van az eseményt illetően, az tudja milyen a hangulata az ilyen feszteknek. Sör,buli egy álló héten át, és hát esti társaságot sem kifejezetten nehéz találnia az embernek...
Így történt ez azon a nyáron is, ám valami mégis más volt. Emlékszem éppen Akela koncerten csápoltam az első sorban, mikor véletlen jobbra kaptam a fejem. És hát amit (vagy inkább akit) ott láttam, az megváltoztatta azt a hetet... Ilyen feketét még nem láttam egész életemben! (persze a hajszíne volt sötét, nem a bőre) Az események innentől már láncreakció szerűen követték egymást: még a koncert vége előtt a sátorban talált minket az éjszaka. Az elkövetkezendő héten szinte csak abban volt vita köztünk, hogy nálam vagy nála :D
De ahogy a mondás tartja, minden jónak vége szakad egyszer. Eljött a hétvége, mi pedig elváltunk. Ő keletnek, én nyugatnak... Kicsit azért fájt a szívem persze, de nincs amit 4 sör ne tudna feledtetni.
És mégis, ahogy egyre jobban közeledik június, egyre többször és többször gondolok rá...