2008. január 29., kedd

Azok a hétfő reggelek...

Cuja által küldött levelünkből az derül ki, hogy a mindenki által úgy utált hétfő reggeleken is szövődhet szerelem. A helyszín: busz. Lehet ennél valami romantikusabb? ;)


Olvasva az előző történeteket, gondoltam én is "publikálok" néhány sort.
Hogy mire is jó egy busz?:) Hát, legfőképp utazásra, de nekem sikerült egy lányt is találnom ott.:) Lassan 3 éve történt, én még középiskolás voltam és koleszos. Akkor úgy döntöttem -és milyen jól- hogy azon a hétvégén nem vasárnap este megyek vissza a kollégiumba, hanem hétfőn reggel, busszal. Egy falumhoz közeli megállóban nagyon sokan szálltak fel és egy fiatal lány kért helyet mellettem. Én örömmel húzódtam az ablak mellé, hiszen első látásra megtetszett nekem. Szólni nem mertem hozzá, igazából úgy éreztem nem is érdeklem őt, ezért nem is akartam kellemetlenkedni. Pláne, mert el is aludt, alig hogy leült. :D Mindegy, gondoltam én nem bánom, legalább jobban szemügyre vehetem. Azon a reggelen nem akartam leszállni a buszról. És mégis. Amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is ment.
Szerencsére az iskolám előtt van egy buszmegálló így mikor végeztem és ő is végzett néha láttam, hogy vár a buszra. Megfigyeltem, hogy csütörtökön van annyi órája mint nekem, így néhány hétfői ábrándozás után eldöntöttem-mikor már kb. ötödször ült más valaki mellém, hogy én márpedig beteg leszek csütörtökre, ha addig élek is:D Bevetettem minden koleszos trükköt, vizes haj- nyitott ablak, fogkrém a nyelvre doki előtt... Sikerült igazolást szereznem, így boldogan mentem az ominózus buszmegállóhoz csütörtök délután. Persze véletlenül ő is ott volt:) Előbb szállt fel, mint én, úgyhogy mellette kötöttem ki. Azt mondtam magamban, "én addig le nem szállok, míg nem beszéltem vele"... Persze amilyen határozott voltam magamban, annyira nem sikerült megszólalnom. Vészesen közeledett a megálló, ahol le kellett szállnia. És akkor csak ennyit sikerült kibökni: "Hétfőn mellém ülsz?" Mire ő meglepetten visszanézett és határozatlan fejmozdulattal egy talánt biccentett.
Hétfő reggel az eddigieknél is jobban elbarikádoztam a mellettem levő ülést nehogy valakinek véletlenül is eszébe jusson mellettem helyet foglalni. Amikor felszállt a buszra éreztem, hogy ha most ide ül, akkor nyert ügyem van... Nyertem... Ezután minden reggel az iskolája előtt vártam, hogy láthassam. Aztán elhívtam suli után is sétálni, fagyizni... és két hét kemény udvarlás után "beadta a derekát". Azóta is együtt vagyunk :)
Megjegyzés küldése